Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Tengermoraj

blogavatar

Nehéz lenne sarkainál megfogni a gondolataimat, mint a tengert is. Mert végtelennek tűnő, át nem látható.

Legfrissebb bejegyzések

2015.11.10.
2015.11.02.
2015.10.17.

Követők

VéBarb

Dér

Apám nem éppen az az ember, akitől félni lehet, viszonylag jó kedélyű, dolgozó, kopaszodó ötvenes, akinek ott bujkál a szemében a gyerekkori csibészség, járásában a megfontoltság, farmerkabátja bugyraiban mégis ott dobálódzik a sunyi kis bohókája.
– Szombaton disznóvágás! – hangjában ott a senki se szervezzen semmilyen más programot, mindenki jelenlétére számítok. Kelletlenül mosolygok, eszembe jut, hogy szombaton van a buli, amit már egy hónapja szervezünk, azt mégsem hagyhatom ki, nem mondom még, nem akarom elvenni a kedvét. A jó éjt puszi előtt azért mégis csak erőt veszek magamon, apa én majd csak délig tudok maradni, tudod, este Kecskemétre kell mennem, számítanak rám. Nem is mond rá semmit, megvonja a vállát, elköszön. A lépcsőn járok, amikor kijön a folyosóra, megfogja a kezem, visszahúzódóan, de azért magabiztosan mondja, nem is a disznóvágás a lényeg, de ilyenkor jön össze a család, és pont a vacsorán nem leszel ott… Szeme sarka lekonyul, arca kicsit megváltozik a csalódástól, meglágyul a gondoskodástól, ne aggódj, apa, reggel korán kelek, és ott leszek, ameddig tudok.
Ha az ember úgy fekszik le, hogy márpedig holnap korán fel kell kelni, akkor képes arra, hogy az éjszaka közepén felriadjon, majd zihálva kutasson a telefon után, hogy vajon nem aludt-e el, vagy van-e még ideje szundizni.
A hajnali köd rátelepszik az ablakra, beszürkül tőle a szoba, egészen beleivódik az ember bőrébe, hideg lesz tőle, súlytalan hideg.
Ilyenkor korán ébred a ház, csipás szemek kotorásznak a meleg zoknik után, a munkásnadrágot húzzák, langyos vízzel lötykölik arcukat, ébresztő mindenki, keljetek kis birkáim – kellemes dörmögés száll fel a lépcső alól.
Kint még viszonylag sötét van, szürke az ég, nagyon szürke, esőre lóg a lába, disznóvágásra való idő, dörzsöli a tenyerét apa.
Állunk egymás mellett a deres fűben, a húgom, az öcsém meg én, a gyilkos mezőn, ahol annyi vér fagyott és fojt el az évek során. Nézzük, ahogy a vérmes gyilkosok környékezik az ólat, csábítgatják az áldozatot, a röfögő ellenséget, nyílik az ajtó, a böllér kezében valami tömény vasrúd, szorítja, fogják a disznót két oldalról, a homlokához szorítja a rudat, pont a két szeme közé, látni lehet, ahogy a hideg idegen anyag zavarja az állatot, mintha látott volna már ilyet, de ideje sincs reagálni, végigfut rajtunk valami reccsenés, visszaveri a végtelen pusztaság a hangot, nem tudjuk, mi történhetett, csak az állat hirtelen dőlését látjuk, homlokából lassan szivárogni kezd egy pontból a vér, nyakába döfnek még egy tört, a gyilkosok diadalmasan teszik a testet a futóra.
Állunk csak a deres füvön, a húgom, az öcsém, meg én, a gyilkos mezőn, mereven nézzük erőlködő családtagjainkat, az elesett, nehéz testet, lábunk előtt folydogál az állat lelke, piros, hangtalan, a deres füvön, mintha gőzölögne.

Tovább

Medveországban jártam


Most elviszlek titeket oda, ahol gyermek lehetsz egy pillanatra...


Ahol belenézel a tükörbe, és a boldog múltat látod...


ahol puha melegség árad szét mikor belépsz...



zoknikon bujkálnak a cukik...


kis medvék hívnak teára, süteményre...


bújócskát játszanak huncutul...


kimerülten üldögélnek a régi bőröndökben...


morcosan néznek, amiért képes voltál felnőni...


időtlenségben élnek, mégis boldogok...


...hiszen ha csak egy pillanatra is, de visszamentél a régi gyerekszobádba...

belebújtál a puha melegségükbe, mint régen, mikor rémálom gyötört...


...most gyerek lehettél újra.


Köszönjük Janka, hogy elvittél minket a Mackók birodalmába. 

:)

Tovább

hétközepevan,szerda.






































Tovább

február. persze ma meg már március van, mindegy.

Február. Még tél van, bár képes megzavarodni az ember egy pillanatra, mikor délután beférkőzik a télikabát alá a tavaszt idéző napsütés, egy kicsit elgondolkodik a test, hogy akkor most fázik-e vagy melege van, komolyan mondom, zavarba ejtő, mégis annyira vágyakozik a simogató melegre, hogy inkább elviseli a rövid ideig tartó vakságot és próbál minél több D-vitamint beszívni.
Az ember már éppen beleéli magát, hogy itt a meleg, csiripel a nap és sütnek a madarak, kimegy a fejéből, hogy azért mégis csak február van, estére azért meglehetősen lehűlik a levegő.
Vacsoraidő. Hogy eljussunk az ebédlőig át kell vágtatnunk egy kisebb betonudvaron. Magamra veszem a kabátomat, készülve az esti lehűlésre, óriási tömeg a lépcsőn, az éhes kanok versenyzése tölti meg az épületet, kedélyes kacagások, beszélgetések, az emberek pólóban loholnak az ajtó felé, összerezzenve figyelem őket, ahogy igyekeznek a bűz, vagy hogy szépen fogalmazzak az éhséget csillapító, tök mindegy mér milyen szagú kaja felé, hogy kimenjenek a nulla fokba, pulóver nélkül, kikukucskáló derékkal, mosolyogva. Kabátomat a nyakamig gombolom, úgy fúrom bele a számat, próbálom az orromat is tuszkolni bele.

A lányok vihorászva, tálcán kínálva védtelenségüket kocognak végig a betonon, a fiúk zsebre dugott kézzel, merev tekintettel, laza léptekkel haladnak, nem sietnek, csak a libabőrös karok árulkodnak, hogy azért mégis éreznek valamit. Csak nézem az eltökélt testeket, a pillanat alatt áthűlt, csupasz karokat, hogy vajon mért érzem azt, hogy december végén is pont ugyanezeket az embereket láttam magam előtt loholni, papucsban és rövidujjúban?
Tovább

takaró

Már egy ideje a hideg tanyázik a mindennapokban, este még forgolódsz a meleg paplan alatt, éjszaka közepén arra ébredsz, hogy gördülnek hátadon a cseppek, a plüss pizsama rád tapad, ledobod a takarót, nem kell.
Hajnaltájt, az ébresztő előtt negyed órával, 5:45, mint mindig, kotorászva keresgélsz a takaró után, hideg van, reszket a vállad, kihűlt a talpad, hol az a nyamvadt paplan? Felülsz, körbenézel, kihűlt a szoba, kint még füstös a levegő, háztetőkről lassan száll fel a köd, látod, hogy a szobatársad összekuporodva fekszik az ágyán, rajta a takaród melege. Akkor elönt a vágy, hogy lerántsd róla indulatosan és visszabújj a már úgyis kihűlt ágyadba, a már úgyis kihűlt testeddel. Aztán rájössz, hogy amúgy is mindjárt fel kell kelni,  hagyod, hogy élvezze a meleget, kimész a hideg fürdőbe, talpadon végigfut a csempe fehérsége, libabőrös lesz a lábad, aztán ott a mellkasod környékén kezd valami melegedni, kint hallod a bemondót, lányok, jó reggelt, hat óra van, jó reggelt lányok, ébredjetek!

Tovább