A felnőttek hülyék.
Nehéz lenne sarkainál megfogni a gondolataimat, mint a tengert is. Mert végtelennek tűnő, át nem látható.
Követők
füledből virág fog kinőni.
2013. szeptember 14. 23:04
Már a szülinapom óta tervezem, hogy majd írok,aztán csak nem sikerült.
18 évesen rá kellett, hogy jöjjek, nem minden úgy van, ahogy az ember azt eltervezi a kicsi kis agyában.
A szülinapom egyébként jól telt, Zizi kijött,szüreteltünk, este meglepi gyertyafényes vacsi várt.Másnap meg a beköltözés és évnyitó,de ezt már megszoktam.
Amikor anyukám letargiába esett a 18.szülinapomon-te is felnőttél kislányom-
akkor kicsit elgondolkoztam és basszus, tényleg.
De tudod, egyszer megígértem, hogy örök gyerek leszek,
és ez így is lesz.
Azt is megtapasztaltam, hogy a család az egyetlen olyan biztos pont az életemben, ami mindig ott lesz mögöttem és támaszkodhatok rájuk,mert azt hiszem, ők okozzák mindig a legnagyobb meglepetést.
Váratlan dolgok mindig lesznek az életben. Olyan fura dolgok, amikre nem is nagyon tudja az ember, miként reagáljon.
Emlékek. Vannak azok,amik melengetnek és ugyanakkor el is szomorítanak. Ezeket nem lehet csak úgy kiszakítani az elméből, inkább tűröd a szúrást a mellkasodba, de kidobni akkor sem fogod.
Az érzelmeim megint elszabadultak és valójában nem tudok mit kezdeni velük, valami mindig kilóg, vagy a pulóver ujjából, vagy a sál gyűrődéséből.
Aztán meg kicsit el is vagyok szontyolodva a jövővel kapcsolatba,hogy miként jőv' el.
Aztán valami mindig változik körülöttem.
Ehhez is még hozzá kell szoknom.
és biztos nekem is kellene,
de egyelőre nem vettem még rá magam.:
egy kicsit sem.
hétvégi egyveleg.
2013. augusztus 11. 20:39
Tudod, általában van valami a levegőben.
Szellő, amely borzolja a hajadat, vele együtt a kedélyeket,
és van,hogy a fogadba fúj néhány bogarat, és le is kaparhatnád, ha nem lenne akkora hézag közöttük,
mint nekem.
No de mindegy is.
A képek boldoggá tesznek, mert azt érzem, hogy
az enyémek.
forralt
2013. augusztus 08. 21:24
Tudjátok, nagyon szeretem nézni Zizi tumblr-jét ( meg a blogját is egyébként meg az egész gyereket úgy ahogy van, igaz, hogy úgy gondolja, hogy nem fontos számomra és lehet hogy én sem vagyok neki annyira az, de azért én szeretnék még kitartani,mert ritkán talál az ember, olyat mint Ő, és ha van is köztünk valami kis különbség, nekem ugyanaz marad, olyan kis cuki nyuszi, amilyen. ) -
A napokba folyva, olyan fura minden.
Folyton csak azt kapom,hogy passzív és undok vagyok és valójában van benne valami. Nem is tudom mit tesz/tett/tenne igazán boldoggá.
Talán,nem becsülöm meg eléggé a körülöttem lévő embereket eléggé..talán.
Am I a fákin seggfej?
Ja aber natürlich.
Ez a nyár olyan, hogy még ha nem is tanultam a szó szó szoros értelmében, akkor is annyi mindent kaptam, hogy így a 18.évem előtt elegendő legyen és azt érezhessem,talán vagyok valaki és számítok valamit...
Igen, így azért könnyebb.
Titkon azért remélem.
Megfojt a forró fülledtség.
Szeretnék egy tengert az utcánk végébe, ahova csak úgy beleugorhatnék,
hogy egy kis időre eltűnjek, hogy lehűljön a testem,hogy lemossam magamról a mocskot.
Hogy eltűnjek abba a végtelennek tűnő mélységben.
Azt hiszem, megtaláltam, hogy mi akarok lenni és talán mihez értenék igazán.
Idegenvezető.
És azt hiszem így is lesz.
Elmegyek kicsit innen.
Be,a világba.
Az utazás mindig egy élmény, még ha ugyanoda is utazol hetente, vagy nap mint nap,
van benne valami kicsi varázs, kaland, mindig valami más.
Megismerni mindig valami újat,
találkozni sok kedves és kevésbé értelmes emberrel,
belecsöppenni egy teljesen más kuultúrába
Elmondani azt amit kell,
válaszolni a kérdésekre,óhajokra,sóhajokra,
hallgatni az emberek baromságait,
mosolyogni meg tudok.
Mi kell még?
Ezek előtt azért össze kellene szednem magam, kihozni a legtöbbet,meg odatenni magam az évben.
Mindenképpen.