Vajon hová tűnnek el az emberek? Hova lesz az a rengeteg ismerős arc, aki tegnap még ott ült mellettem, az arcomba mosolygott és azt mondta, van valami a fogadon.
Azok a nyári napok, amelyeken nem volt semmi sem fontos, csak hogy együtt legyünk, bort ittunk és hallgattuk az akkori jó zenéket, dobáltuk a hajunkat, mert olyankor szabadok voltunk mindannyian.
Hova lettél te örök fiatalság, mi? Meg bolondság és a satöbbi. Hát hiába hisz az ember a mesékben, egyszer tényleg vége lesz mindennek.
Mert évről évre kopnak le rólunk az emberek, eltűnik rólunk a múlt, az arcunkon semmi sem látszódik már belőle, talán még a hátam közepén, te láthatsz belőle valamit, de odáig én már nem érek el.
Mi lesz azokkal, akik már nem ugyanazok, mint amilyennek megismertem őket? Vajon felnőttünk tényleg, vagy csak változunk? Változunk, de mivé?
Csak azért, mert már nem tudunk nap, mint nap kezet fogni, vagy búslakodva egymás vállára hajtani a fejünket, és sóhajtani, te legalább itt vagy. Vagy voltál, tudom is én.
Vagy itt vagy, de már teljesen más szerepet töltesz be, mást játszol nekem, mint aki lehettél volna mellettem.
Mert valami új jött. Új gondolat, új társaság, ismeretlen vallás, a felnőttkor szele, a komolyság, sötét idő, szerelem vagy végtelen magány. Változol te, változom én is. De nekünk miért kell?
Az ember sokszor keresi magát. Muszáj új dolgokat találni, muszáj haladni az idővel, csak nem értem, hogy az embereket, akik szeretnek, mért kell magunk után kidobni az első változás szemetesébe.
Én világ életemben azt láttam otthon, és gondoltam, hogy az a normális, hogy akit szeretek, nem lehet csak úgy elengedni, vagy lemondani róla. Megszokni, hogy ő már nincs ott, hogy már nem az, aki valójában.
Lehet, hogy csak utak vagyunk mások életében, amiket meg kell járni, aztán valahol letelepedni.
De szerintem, ha valaki igazán szeret egy helyet, oda visszatér, és nem hagyja, hogy feledésbe merüljön.
... ha valami egyszer jól elkezdődött, mért kell azt elrontani saját magunkkal?
Vagy mért kell ráhagyni az időre, hogy azt csináljon, amit akar?
Én sokszor az orrára vágok, és nem hagyom, hogy csak úgy haladjon. Szerencsére, vannak akik segítenek ebben.
De jó lenne, ha néha visszajönnének azok az idők, amikor együtt lenni volt a legnagyobb dolog, amit el tudtunk képzelni.
