Azt mondtam, hogy engem nem érdekel a múltad, hogy nem zavar, mennyivel és hányszor dőltél úgy ágyba, hogy holnap már a nevére sem emlékszel majd, vagy ami még rosszabb, hányszor feküdtél le olyan heves szerelemmel, mint, ahogy velem szoktál mostanában.
Hányszor csókoltál meg valakit, úgy, ahogy engem csókolsz meg lefekvés előtt, ahogy elköszönsz tőlem, magadhoz húzol és a leheleted azt kérdezi, mikor találkozunk már újra?
Hányszor mondtad azt bárkinek is, hogy szeretlek, ahogy nekem mondod, mikor elköszönsz a telefonba.
Vajon hány lányt öleltél át úgy éjjelente, ahogy engem húzol magadhoz, mintha soha többé nem akarnál elengedni.
Tudod, szerettem volna nem foglalkozni a gondolattal, de az, ahogy napról napra szeretsz engem, amikor akkor is velem maradsz, mikor már senki másnak nem lenne kedve, ahogy ölelsz, csókolsz, szeretsz pillanatról pillanatra minden nap, akkor nem érdekel mi volt előttem, csak arra tudok gondolni, hogy én legyek az utolsó.