Szerettem volna hinni neked, mikor azt mondtad, a holnap túl lassú, hogy utolérjen.
Most nézz rám, itt állok, a jövő a pofámba röhög, lám nem voltál elég gyors kisanyám.
Anyám azt mondta, hogy a jövőt meg kell hódítani, harcolni kell vele, szerezd meg kislányom!
Én viszont legszívesebben szanaszét törném-zúznám-rombolnám azt az idiótát,aki ezt kitalálta.
Hódítsd meg te, ha annyira könnyű, had lám, neked hogy megy! Meg n E k E d! na és N e K e D?
Bagoly mondja a sötétnek mi?! Úgy se hallja senki sem az éjjel, hajnalra meg a saját gondolatával alszik el. Hát hiába az éjszakai huhogásnak.
Szerettem volna hinni neked, hogy félvállról is elbírok az élettel.
Az ember könnyen pofára tud esni, a homok meg nagy mennyiségben nem is olyan egészséges, mint az mondták.
Csak szerettem volna bámulni a tegnapokat, és nem foglalkozni azzal, hogy az orrom hegyéig se látok.
Mert minden mindent tudó egyszer beleőrül a saját jövőjébe, hogy előre tudja mi fog következni.
Mert mindenki tudja, és ebbe belebolondul az is, aki nem fél, hogy mindennek vége
a halál lesz,
Ja! Hogy te nem is hallottad még?!
Hát, sajnálom, hogy lelőttem a
P o É n T
.
Bár remélem még időben.
