Tudjátok, nagyon szeretem nézni Zizi tumblr-jét ( meg a blogját is egyébként meg az egész gyereket úgy ahogy van, igaz, hogy úgy gondolja, hogy nem fontos számomra és lehet hogy én sem vagyok neki annyira az, de azért én szeretnék még kitartani,mert ritkán talál az ember, olyat mint Ő, és ha van is köztünk valami kis különbség, nekem ugyanaz marad, olyan kis cuki nyuszi, amilyen. ) -
A napokba folyva, olyan fura minden.
Folyton csak azt kapom,hogy passzív és undok vagyok és valójában van benne valami. Nem is tudom mit tesz/tett/tenne igazán boldoggá.
Talán,nem becsülöm meg eléggé a körülöttem lévő embereket eléggé..talán.
Am I a fákin seggfej?
Ja aber natürlich.
Ez a nyár olyan, hogy még ha nem is tanultam a szó szó szoros értelmében, akkor is annyi mindent kaptam, hogy így a 18.évem előtt elegendő legyen és azt érezhessem,talán vagyok valaki és számítok valamit...
Igen, így azért könnyebb.
Titkon azért remélem.
Megfojt a forró fülledtség.
Szeretnék egy tengert az utcánk végébe, ahova csak úgy beleugorhatnék,
hogy egy kis időre eltűnjek, hogy lehűljön a testem,hogy lemossam magamról a mocskot.
Hogy eltűnjek abba a végtelennek tűnő mélységben.
Azt hiszem, megtaláltam, hogy mi akarok lenni és talán mihez értenék igazán.
Idegenvezető.
És azt hiszem így is lesz.
Elmegyek kicsit innen.
Be,a világba.
Az utazás mindig egy élmény, még ha ugyanoda is utazol hetente, vagy nap mint nap,
van benne valami kicsi varázs, kaland, mindig valami más.
Megismerni mindig valami újat,
találkozni sok kedves és kevésbé értelmes emberrel,
belecsöppenni egy teljesen más kuultúrába
Elmondani azt amit kell,
válaszolni a kérdésekre,óhajokra,sóhajokra,
hallgatni az emberek baromságait,
mosolyogni meg tudok.
Mi kell még?
Ezek előtt azért össze kellene szednem magam, kihozni a legtöbbet,meg odatenni magam az évben.
Mindenképpen.
