Tengermoraj

esős péntek, mintha volna értelmesebb dolog a földön,se

VéBarb2014. július 11. 19:57

Van úgy,hogy haladsz a napokkal, az eső kopogtatta suhanó ablaküvegen át nézed a körülötted zajló pillanatokat, csak bambulsz,mintha nem is lenne értelme a tegnapnak a mának, a holnap meg tényleg csak az orrod elé zuhan, váratlanul, mint amikor a hófehér ünneplődre egy óriási adagot tojik egy galamb, bár talán nem olyan dühítő, inkább elszomorító, hogy szürke a cipőd, kopott a nadrágot, kifakult az inged, kócos a hajad, karikásak a szemeid, sápítóan szürke körülötted a minden, szürke az ég, szürke pocsolyák lepik az utakat, a szembejövő tekintetek borultak, mintha nem is nyár lenne, hol az az önfeledt csillogás, hova tűnt a remény, hogy egyszer majd még sütni fog a nap nyáron, hogy lesz még naptej és sültkrumpli illat, hogy nem kell hogy haladjanak melletted a napok,hanem értéket teremthetsz a jelenből, hogy nem bíráskodsz az adott helyzet felett, hogy fel tudod emelni a fejed és kiállsz azért amit gondolsz és nem hagyod hogy a beszürkült ég villámokat dobáljon a házadra, a vagyonodra,hanem hagyod hogy gördüljenek a cseppek a suhanó ablakon,amik kizökkentenek az egyhangúságból és valójában ez a jegyzet most egy kurvára elcsépelt mondandóval rendelkezik,mintha elhagytak volna azok a kurva szavak,amelyek eddig lecsillapíthatatlanul keringtek a fejemben, föl-le ugráltak,mintha játszanának,kapj el ha tudsz, te záptojás.