Tengermoraj

Ki nem állhatok meleg vízzel fogat mosni. Szeretem, ha a hűvös  mentol és a jéghideg víz kitisztítja az egész testemet, ha végigfut rajtam valami villámcsapás, ami reggelente felébreszt, esténként pedig egy pillanat alatt kiüt.
A napokkal haladva persze, a változóba burkolózva, egy idő után a szél zúgásával minden megváltozik. Az új otthonban a jégverem fürdőszobába lépve, mikor végigfut a talpamon a deres padló sikítása, próbálom inkább felmelegíteni magam reggelente, a csapot forróra nyitom meg, alá dugom a kezem, fellötykölök egészen a felkaromig, érzem ahogyan a bőröm szívja magába a meleget, ahogyan kezdenek felolvadni bennem az erek, érzem, hogy lüktet, érzem, hogy folyik. Leöblítem az arcom, próbálom felolvasztani magam a jéggé dermesztett éjszaka után, most, hogy hideg lett a levegő, hogy lehűltek a ház falai, hogy ködtől virágos reggelente az ablak, meleg vízzel mosok fogat.
Néha aztán, amikor olykor újból meleg fon körbe, gördülnek újra a hideg cseppek, az egész testemet végigfutó jégvirágok indázzák, kinyíltak újra, kinyíltam én is, de jó is volt.

Tudod mi jut eszembe, ha ellátogatunk a szeretteink sírjához?
Semmi.
Egyszerűen semmi gondolat nem jön, csak üresen állok a márvány tömb előtt, gyufával a kezemben próbálom feléleszteni őket, mintha ez változtatna bármit is a dolgon, hogy ők már nincsenek. Az egész testem didereg a hidegtől, csak számolom vissza a perceket, mint egy gyerek, aki már belefáradt a sírok közt mászkálásba, csak megpihennék még egyszer a papa ölében, hogy erőt vegyek, aztán mehetnénk tovább. Az egész temető világít, kis fények pislognak, akár a lelkek is lehetnének, akik erre az egy napra kigyulladnak, világítanak nekünk, mintha még most is itt lennének, mutatják, hogy igen itt vagyunk, veletek vagyunk, aztán reggelre újra elalszanak, aztán senki sem törődik tovább a szürkületbe borult halottakkal.
  Hogy nem jut eszembe semmi a nagypapáim sírjai előtt állva, jelenthetné az, hogy nincs bennem semmi jó érzés sem, de valójában annyi az egész, hogy nem vagyok képes semmilyen élő emléket kötni ezekhez a kifaragott, jéghideg kövekhez. Egyszerűen annyit jelentenek számomra, hogy ezalatt a hatalmas tömbök alatt fekszenek valakik, akik egyszer éltek, akiket egyszer szerettem, csak betemet mindent, ami valaha volt, minden élményt, minden gondolatot.
 De amikor anyukám arca olyan gyermeki huncutsággal csillog, vagy ha meghallom Hofy Gézát a rádióban, ha beülök egy cigarettától átitatott autóba, ha valaki azzal a bizonyos hanglejtéssel mondja, hogy ,,huhú", ha valaki rengeteg cuppanós puszit nyom az arcomra, vagy bőr sapkát visel, akkor eszembe jut a papa.
Aztán, ha belenézek apa szemébe, ha egy remegő kezet látok, ha valaki olyan ismerős ízű kakaót csinál, ha egy ősz bácsi gyönyörűszépen hátrafésült hajjal, kalappal a fején magasodik az ég felé, akkor eszembe jut a másik papám.
Ha pedig nem várt pillanatban cseng a telefon, legyen az délután a suli után, vagy éjjel, akkor összeszorul bennem minden ami az előbb még mozgott, és eszembe jut, hogy mind két telefonhívás ami eddig nyomot hagyott bennem, engem ért el először, és mind kétszer, nekem kellett tennem valamit, hogy véget érjen a csengés, hogy véget érjen minden.
    Hogy pontosan mi is az, ami nap mint nap végigkísér minket a hozzánk közelállók elvesztése után, azt nem tudhatjuk biztosan, hogy ők most itt vannak e közöttünk még, vagy fentről figyelnek, hogy küldenek e jeleket, hogy vezetnek e, vagy eltérítenek e, hogy befolyásolják e döntéseinket, hogy a fuvallat az arcunkba, az az ő simításuk e, azt nem tudjuk.
Az viszont biztos, hogy amik a halál után is követnek és velünk maradnak, azok az emlékek. Az emlékek, amit még a halál után sem vehetnek el tőlünk, az aprócska pillanatok, a múlt az, amivel ebben az esetben életben tudjuk tartani őket.

Tudod,
 ha jobban belegondolsz, az élet csak megszokás.
Megszokod azt, hogy reggel fel kell kelni, az ébresztőt háromszor is kinyomod, lefőzöd a kávét, bekapsz valami reggelit, megmosod a fogad, beágyazol, felöltözöl, rohansz a villamoshoz, zötyögsz kicsit, lélegzed a város szagát, neked mennek az emberek, már meg sem hökkensz, meg sem érzed, nem történt semmi. Metróhuzatba burkolózol, mutatod a  bérletedet, meg sem nézik, kit érdekel, aki büntetést érdemel, az egyszer úgyis megkapja, janem, ez nem az a felfogás, mindegy. Minden oldalról ember, sietnek, ajtóhoz nyomnak, kellemetlen mosolygás, hát megfogtad a fenekem, elnézést,kérem, ne haragudjon, csak hát tudja, nem az én hibám. -A keleti pályaudvar következik, átszállhatnak a 2-es villamosra- The next station is the "Kheleti pályaudvarrr", you can change here the  tram1 ". Rohansz az órára, már csak percek vannak hátra, nem baj te vagy a gyorsabb, tömve a végtelen hosszú mozgólépcső, elnézést, bocsánat, elmehetek a baloldalt, neharagudjon, álljon már át a jobb oldalra, sietnem kell. Az órára épp, hogy beesek, értem, hogy vallás, történelem, ahaaha, mi is volt az a szó, neharagudjon elmondaná mégegyszer, ne,persze, menjen nyugodtan tovább, majd kitalálom magam. Alig várod, hogy mehess haza. - The next station is the "Phuskás Ferenc stadion", you can change here the tram1". Visszafelé beugrasz a Pennybe, félóráig bolyongsz a sorokon, mire rájössz, hogy ebben az üzletben semmi normálisat nem árulnak, otthon szaladsz a vécére mert egésznap elfelejtettél elmenni pisilni, huppansz a kanapéra, elő a leckét, de inkább megnézek egy sorozatot, előveszed a könyvedet, na már csak ezt aztán nekiállok, egész délután a füledben van a fülesed, már nem hallasz rendesen, de azért hallgatod, közben eszel valamit,ráveszed magad, hogy elmenj fürdeni, először megengeded a csapot, aztán lépsz be, gondosan igazgatod  függönyt, hogy ne folyjon ki sok víz, majd feltörlöd a kifolyt vizet, felöltözöl, fázik a talpad, felveszed a mamuszod, bekened a lábad testápolóval, majd ledőlsz, telefonálsz, igen, én is nagyon szeretlek, várom, hogy találkozzunk, vigyázzmagadra, igen te is, jó,jó napom volt, persze, neked? Jólvanakkor.
A takaróba gubózol, ott meleg van, ott egyedül vagy.

Tudod...

 ha jobban belegondolsz, az élet csak megszokás.
Megszokod azt, hogy reggel fel kell kelni, az ébresztőt háromszor is kinyomod, lefőzöd a kávét, bekapsz valami reggelit, megmosod a fogad, beágyazol, felöltözöl, rohansz a villamoshoz, -A keleti pályaudvar következik, átszállhatnak a 2-es villamosra- The next station is the "Kheleti pályaudvarrr", you can change here the  tram1 ". Rohansz az órára,neharagudjon, álljon már át a jobb oldalra, sietnem kell. Az órára épp, hogy beesek, értem, hogy vallás, történelem, ahaaha,  The next station is the "Phuskás Ferenc stadion", you can change here the tram1". otthon szaladsz a vécére mert egésznap elfelejtettél elmenni pisilni, huppansz a kanapéra, elő a leckét, de inkább megnézek egy sorozatot, előveszed a könyvedet, na már csak ezt aztán nekiállok, egész délután a füledben van a fülesed, már nem hallasz rendesen, de azért hallgatod, közben eszel valamit, először megengeded a csapot, aztán lépsz be, gondosan igazgatod  függönyt, hogy ne folyjon ki sok víz, majd feltörlöd a kifolyt vizet, felöltözöl, fázik a talpad, felveszed a mamuszod, bekened a lábad testápolóval, majd ledőlsz, telefonálsz, igen, én is nagyon szeretlek.A takaróba gubózol, ott meleg van, ott egyedül vagy.

Tudod...