Hogy mennyire van hideg
csak akkor tűnik fel,
ha már senki nem tud felmelegíteni.
Bordák között bújócskázni,
dobolni rajtuk féktelenül,
megcsikizni a szívkamrádat,
csak hogy észrevegyél.
Virágokat ültetni beléd,
vörös tüdőd földjébe,
ez volt a szerelmünk,
te meg kifüstölted.
Tegnapokban fürdeni,
tetőtől talpig
bűzlök.
Meztelenül táncolni a sötétben,
hogy senki se lásson,
de érezzelek.
Húgyhólyag dagadás,
mi tagadás,
és ennyi sör után...
csak reggel pisiltem.
Utánad
csak gyűrött lepedők maradnak,
mosatlan edényeken állatok zsírjai,
morzsáiddal a hangyákat eteted,
könnyeimmel engem etetsz.
Tömsz, hogy legyen bennem valami,
hogy azt mondhasd, a mi kapcsolatunk csordultig teli.
Csordultig teli boldogtalansággal.
Motoszkáló lámpafény,
fülkében rángás,
naptejes karom dörzsölődik
alvó tagjaidhoz.
Borral festett ítélet a falon,
morzsakör közepén,
megpecsételődött a holnapom,
elkapni akarnak.
Forró kulcscsontodra helyezni az arcom,
menedéket lelni horpadásaidban,
ahogy minden lüktetésed hallom,
nehéz csak úgy elengedni.
