Már egy ideje a hideg tanyázik a mindennapokban, este még forgolódsz a meleg paplan alatt, éjszaka közepén arra ébredsz, hogy gördülnek hátadon a cseppek, a plüss pizsama rád tapad, ledobod a takarót, nem kell.
Hajnaltájt, az ébresztő előtt negyed órával, 5:45, mint mindig, kotorászva keresgélsz a takaró után, hideg van, reszket a vállad, kihűlt a talpad, hol az a nyamvadt paplan? Felülsz, körbenézel, kihűlt a szoba, kint még füstös a levegő, háztetőkről lassan száll fel a köd, látod, hogy a szobatársad összekuporodva fekszik az ágyán, rajta a takaród melege. Akkor elönt a vágy, hogy lerántsd róla indulatosan és visszabújj a már úgyis kihűlt ágyadba, a már úgyis kihűlt testeddel. Aztán rájössz, hogy amúgy is mindjárt fel kell kelni, hagyod, hogy élvezze a meleget, kimész a hideg fürdőbe, talpadon végigfut a csempe fehérsége, libabőrös lesz a lábad, aztán ott a mellkasod környékén kezd valami melegedni, kint hallod a bemondót, lányok, jó reggelt, hat óra van, jó reggelt lányok, ébredjetek!
