Tengermoraj

Hófehér, kemény márvány.
Idegesség ül a száján,
Jéghaja kecses vállára omlik,
Nézheted, ahogy darabokra bomlik.

Arca szomorú, merev,
fiatal, érdes a keze,
Fájdalom ül, üveges szemében,
senki nem tudja, mi jár a fejében.

Talán, már nincs is benne semmi,
az őrült világ elől rejti,
Rejtegeti, de már mindegy,
a sír, már magával vitte.

Pedig mily fénylő élete volt,
járt neki kaviár,férj és bor,
Örömtáncot járt a néppel,
Nyugodt volt  az álma minden éjjel.

Nem kerülgette halálos járvány,
De ő már csak hófehér márvány.
Meredt lelke kihalt, keserű, komoly,
nem más, csak egy elesett fogoly.

Ül a szürke fény porában,
nem lát semmit a félhomályban,
Eltűnt előle a remény színe,
de megdobban érző, végtelen szíve.

Nem szeretem annyira őket, mégis megfognak.

Késett...már megint.
Ilyenkor biztos csak legyint,
nem törődik hiányos lelkemmel,
hogy fehér porába hempergessen.

Ehelyett inkább fekete lettem,
a sötét sárba estem,
mocskos lett a testem,
szövetségesek lettünk, ketten.

Nem volt bennem fehér,
Pedig megtisztítottam helyét,
Vártam rá, de üres maradtam,
Fekete sár bugyogott alattam.

Már megint késett,
biztosan félre lépett,
bennem a remény elégett,
porrá vált az ígéret.

És most esik,
hófehér minden,
a gyerekek az ablakon lesik,
rávetik magukat, mint kincsre.

Nekik öröm ül az arcukon,
Eközben, egyedül szenvedek át harcokon,
Csalódottság söpör bennem végig,
nem csak ő késett.. én is.

 Szerda délután sétáltunk befelé a városba, igazából csak úgy.. Mert én valójában szeretek menni és csak menni, semmivel sem törődni, de arra kellett rájönnöm, az csak egyedül az igazi. Szóval, mentünk és egyszer csak egy fehér plakát ugrott elém,és az volt ráírva: KESH. És akkor telefont ragadtam, tárcsáztam Lilit,és mondtam neki, hogy márpedig pénteken irány a TEKA.
És akkor másnap meg kicsit elment a kedvem, mert hogy másnap tunya leszek, és sokat kell tanulnom, és hoztam magamnak az ilyen általános, idióta érveket az ellen, hogy elmenjek. Ezt mondta az eszem, a szívem pedig tudta, hogy baromira meg fogom bánni, ha nem megyek el, mert ilyen nem nagyon szokott lenni...
 Aztán Lili is adott még pár biztató cseppet, és: Elmentünk. És azt kell hogy mondjam, E-GYÁL-TA-LÁN nem bántam meg.SŐT. Igaz, hogy várnunk kellett, és a közönség elég gyér volt, de mi remekül éreztük magunkat. Huhogtunk, mozogtunk, tapsoltunk,kacsingattunk,mosolyogtunk. Aztán... kicsit fura volt,mert elég hamar elmentek a színpadról és mi igazából nem tudtuk eldönteni mit csináljunk. Majd a tömegből, felkiáltott valaki: VISSZA. És mi csatlakoztunk, és kiabáltunk: vissza,vissza. és jöttek és mi örültünk. Bementünk a színpad elé és élveztük továáább.
 -És akkor szóljon ez a dal, a 4 legnagyobb rajongónknak, akik végig itt voltak, táncoltak, és még szeretnek is minket,tapsoljátok meg őőőőket.- Igen, ez nekünk szólt.:)
 Amikor újra elköszöntek, utánuk mentünk. Aláírattuk a CD-ket amiket vettünk, és olyan cukik voltak, mert annyira örültek, hogy mi így szeretjük őket,és tökre áradoztak, és ez olyan jól esett.
Ráadásul, kaptunk ingyen TRIKÓT. És ez annyira édes gesztus. Teljes nagy élmény volt.
 Na meg. Annyira beleéléssel játszottak, hogy öröm volt nézni őket.
Szeretlek titeket...:)

Szél vagyok. A terasz széle. Veszélyes hely számodra. Hisz egy apró mozdulat,pöckölés,szédülés és már lent is vagy a mélyben és felismerhetetlen leszel.
Szél vagyok. Hideg, szeszélyes és számodra átlátszó. Cirógathatom arcodat, te soha nem fogod észre venni. Tehetek érted sok szépet, te nem értékelsz.
Szél vagyok. Az élet vége. A végtelenség legutolsó pontja. De örök leszek.
Szél vagyok. Átlátszó, de mégis létszükség számodra, nélkülem nem tudsz élni, de még sem veszel észre. De én örök leszek.
Szél vagyok. A szíved széle, ha kiszakítanának belőled, te megszűnnél létezni. Csak te ezt nem fogod észrevenni, mert szél vagyok. Átlátszó, hol hideg, hol meleg...kiszámíthatatlan. Létszükség. Hihetetlen. Végtelen. és Örök.

-Rajtad múlik, hogyan éled az életed. Te döntöd el, hogy hogyan akarsz nap mint nap tükörbe nézni, hogy akarsz viselkedni az emberekkel ( mert amit adsz a másiknak azt is fogod visszakapni), és ha teheted, hogyan akarsz szembenézni a keserű halállal-

Nem mellesleg, helyes, és az egyik kedvencem is.:)