Az elmúlt egy hétben, folyamatosan abba a kérdésbe ütköztem: Na, mi leszel ha majd felnőtt leszel? Az agyam folyton folyvást pörgött,amikor valaki feltette ezt nekem, és többszörös nekifutás után is azt kellett, hogy mondjam: Fogalmam sincs. És nem azért, mert nem érdekel semmi.Mert egy csomó minden foglalkoztat, de valahogy semmiben sem vagyok olyan jó, amit egész életemben szívesen csinálnék, na meg, amiből meg tudnék élni, ebben a már majdnem csődbe ment országba.
És miközben ezen gondolkodom, hogy mi is legyen belőlem, jönnek a borzasztóbbnál szörnyűségesebb gondolatok, hogy ha most nem döntöm el, akkor nem is lesz belőlem semmi, és azon múlik a jövőm, hogy melyik egyetemre vagy fősulira megyek.
Na meg, ha csak a fejem után mennék, valami művész vagy bölcsész útnak vágnék neki, de én is tudom: Nem fogok megélni. (Fotográfus, újságíró ilyesmik. )
De...Én boldog akarok lenni, és olyan felnőtt életet,munkát akarok, amiért öröm lesz majd reggel felkelnem az ágyból, reggelit csinálni a gyerekeimnek, rendbe szedni a házat, főzni, munkába menni, és maximálisan teljesíteni mindennap.
De egy dolog azért biztos. Az Úr kezébe adom, hogy azt kezdjen az életemmel amit akar, és úgyis úgy fog rendezni mindent, ahogy a legjobb Nekem.
Azért, még kétségek közt vagyok..
