Soha nem lehetek majd az aki vagyok, mert egy valaki mindig lesz aki majd visszahúz és azt mondja: Állj!
És majd darabokra fogok hullani, minden egyes rántásnál, és a kiáltásom ,majd csak éktelenkedő csönd lesz.
Én is csak egy átlagos ember leszek, semmivel sem lehetek különb senkinél, egy el nem nyomott cigicsikk leszek a hosszú sztrádán, ami hideg, és egyhangú.
Szeretnék csak mosolyt csalni az emberek arcára, és azt szeretném, hogy mindenki úgy szeressen, amilyen vagyok. Vörös hajjal, kék szemmel, színes karkötőkkel,fülbevalókkal, és a Tisza cipőmmel. De ne is ez érdekelje őket. Hanem a bennem lakozó másik világ, ami sokkal színesebb, mint az itteni hideg, betonút.
Én csak... boldog szeretnék lenni....
...........
önmagammal...
