Tengermoraj

Fuck.

 Sajnálom, nagyon rég írtam, nem tudom mért, időm nem volt, valami mindig lekötött, de lehet csak nem volt mit kiadni magamból, vagyis nem akartam kiadni.Mert minek, elvagyok egyedül. Már amennyire. Ja.
 Szóval siránkozhatnék naphosszat bárkinek, könyörgöm...minek?
Traktálhatnám a barátaimat vele, a szüleimet és a testvéreimet.. Mindez kinek lenne jó?
Ha egoista lennék, akkor nekem,  és nem érdekelne más. De mivel nem vagyok éppen az a fajta, így óvom a környezetem. Hát oké, amúgy is, megjöttem már dolgokból, szóval inkább magamra támaszkodom és az Úrra...
 Nem kellene ennyire labilisnak lennem amúgy, nem áll jól.
,,Te egy olyan béka vagy,aki folyton nevetve brekeg..." -Zözz-
Igen, olyan jó lenne folyton brekegve nevetni mindenen. Legyen az jó vagy rossz. És nem foglalkozni a csalódásokkal, hip-hop átlépni rajtuk, és cás.
 Értek csalódások a héten, olyan hétköznapiak. Például, mindig rá kell jönnöm, hogy az kevés, hogy szeretek írni, ettől függetlenül még nem tudok. Ezt úgy két dolog is megerősítette a héten. Az is bizonyos, hogy bármennyire harcolok matekból, akkor is béna leszek, mert figyelmetlen és nem is tudom...nyomesz vagyok.
 
   És akkor mért jó élni? Tök fura, de ettől függetlenül szeretek. Miért? Mert ez egy iszonyatos nagy poén, ami bármikor kitörhet és nevetéssé fulladhat ki.
  Minden nap egy kihívás, amit ha túlélek, győzedelmesen dőlhetek bele este az ágyamba, ismét legyőztem..és nem,nem egyedül.


 Ja. nem mellesleg kiállítottam a fotóimat a koliban, és büszke vagyok rá és kés(z).
És tényleg, érzem hogy szeretnek. Mosolyokba botlok-kelek. Csudi klassz barátaim vannak és szüleim is bármikor felvidítanak, ha olyan kedvükben vannak...minek több?

És akkor most kétségbe estél , hogy elhagytam magam, de meg kell mondjam... nem adom olyan könnyen a kedvem..még nem.

So, Challenge accepted

Gyermeki naivsággal néztünk egymásra. Én és a Csend. Régen nem beszéltünk már, mondhatni, kicsit eltávolodtunk egymástól az évek során. De most újra mögém állt, és csendesen megkopogtatta a vállamat, és pedig...engedtem, hogy magához húzzon. Szomjaztam a közelségére. Betakart meleg némaságával, hallottam hangtalan lélegzetét.
Megnyugtatott.
 Kiemelt a zavarodott világból, megbódult létemből, a Baj-tengerben hullámzó másik énemből.
Farkasszemet néztünk, én és a Csend.

Csak mi ketten, kéz a kézben,
fürdőztünk a napsütésben,
bent a hófehér ágyon.

Fehér szarvas lopakodik,látod?
amott ugrik a fényes gazella,
beszorult, a szerelem kazetta.

Alig volt közöttünk hézag
csak az a valami: a véna,
amit alig találtak a szarvasok,
abban volt valami cső.

De mondhattam a bánatnak 'ágyő',
mert Te ott voltál mellettem, 
két szemedbe szenderedtem.

Leheleted teljesen megfagyasztott,
szívemben rügyet fakasztott.
Te még sem voltál boldog...

Nem értettem,
azt hittem most minden rendben,
könnyezni kezdtél a csendben.

Valamitől szenvedtél,
azt mondtad, ha netán én elmennék,
tudjam, hogy mindig szeretni fogsz.

Megkönnyebbültem,
Mosolyogva felültem,
de visszahúztál.

Kezedbe fogtad arcomat,
alig bírtad kinyögni, hogy szeretlek,
riadtság volt gyönyörű szemedben.

Hosszú sípolás,
még most is hallom,
halk zokogásod,
az elsimult sírhalmon.

 Volt ma valami hihetetlen csodálat a napomban. Szabadság, vidámság, kötelesség, szórakozás, és már egy régen várt barát közelsége, ami még mindig olyan csodálatos mint régen. 

Igen Lili, hiányoztál:)

Tavaszodik.
 Ahhoz, hogy az egész hetet kibírjam elég volt annyi: süt a Nap. A Nap, amit az elmúlt hónapokban alig láttam,épp hogy homályosan izzott a felhők mögött. És most jön az a már régen várt tavaszérzés, szabadság lesz, és szerelem... na jó, nagyon beleéltem magam.
 Zajlik az  élet, és közben úgy érzem, semmi nem történik. És akkor ZséBé megkérdezte, hogy mit csinálok, és nem tudtam  egy olyan dolgot sem mondani, amivel tényleg sok időt eltöltenék, mégis, csak úgy suhannak a délutánjaim, és semmi nem történik, csak bambaság.
De megint valamiféle fényt kaptam az Úrtól. Ismét egy olyan remény teljes pofont, ami csattant, de jól esett.
"Add meg minden napnak az esélyt , hogy életed legszebb napja legyen!" 
És igen. 
Igenis mosolyogj a cseszett élet képébe, és ne hagyd, hogy ő legyen az erősebb.