-Rajtad múlik, hogyan éled az életed. Te döntöd el, hogy hogyan akarsz nap mint nap tükörbe nézni, hogy akarsz viselkedni az emberekkel ( mert amit adsz a másiknak azt is fogod visszakapni), és ha teheted, hogyan akarsz szembenézni a keserű halállal-
 Ma megnéztük a forráskódot páran, itthon,nálunk,pattogatott kukoricával( ami lehet kevés volt), de ezek most nem lényegek.
Az egész film baromira tetszett, legjobban mégis a legvége előtti kép tetszett meg,és az volt,amin majdnem kicsordultak a könnyeim( senki nem vette észre, most leleplezem magam). 
A kép: Vonaton vagyunk.Közvetlen a kamera előtt egy híres humorista, épp egy óriási sikerű poénját fejezte be, mellette-előtte-mögötte-fölötte az emberek, önmagukból kitörve hahotáznak, kacagnak, pukkadnak, vagy csak somolyognak, mosolyognak a lényeg: mindenki örül. A fő páros, kicsit homályosabb képállásban van, mégis, ők ketten azok, akikről lényegében szól a történet.
-Mit csinálnál ha csak egy perced lenne az életedből?-
Hát kérdem én is.Mit csinálnál?
Ülnél a vonaton, merednél ki a fejedből, és felvennéd a legboldogtalanabb ember álarcát. Senkihez egy szót nem szólnál, mogorváskodnál, és még ha valaki kedvesen hozzád is szól, te inkább csak elfordítod a fejed, és annyit dünnyögsz: idióta.
 Csak azon gondolkodtam, hogy milyen jó lenne, ha az egymásnak idegen emberek is tudnának úgy viselkedni egymással, ahogy a közvetlen ismerőseikkel. És ha már neked jobb,vidámabb a kisugárzásod, van rá esély, hogy másnak ezen megakad a szeme, és ő is boldogabb lesz. Még ha ez csak egy ember is, már érezhetsz valami fényt: a reményt.

So...Don't forget to smileeeeeeeeeeee.
Nem mellesleg, helyes, és az egyik kedvencem is.:)