Szerda délután sétáltunk befelé a városba, igazából csak úgy.. Mert én valójában szeretek menni és csak menni, semmivel sem törődni, de arra kellett rájönnöm, az csak egyedül az igazi. Szóval, mentünk és egyszer csak egy fehér plakát ugrott elém,és az volt ráírva: KESH. És akkor telefont ragadtam, tárcsáztam Lilit,és mondtam neki, hogy márpedig pénteken irány a TEKA.
És akkor másnap meg kicsit elment a kedvem, mert hogy másnap tunya leszek, és sokat kell tanulnom, és hoztam magamnak az ilyen általános, idióta érveket az ellen, hogy elmenjek. Ezt mondta az eszem, a szívem pedig tudta, hogy baromira meg fogom bánni, ha nem megyek el, mert ilyen nem nagyon szokott lenni...
Aztán Lili is adott még pár biztató cseppet, és: Elmentünk. És azt kell hogy mondjam, E-GYÁL-TA-LÁN nem bántam meg.SŐT. Igaz, hogy várnunk kellett, és a közönség elég gyér volt, de mi remekül éreztük magunkat. Huhogtunk, mozogtunk, tapsoltunk,kacsingattunk,mosolyogtunk. Aztán... kicsit fura volt,mert elég hamar elmentek a színpadról és mi igazából nem tudtuk eldönteni mit csináljunk. Majd a tömegből, felkiáltott valaki: VISSZA. És mi csatlakoztunk, és kiabáltunk: vissza,vissza. és jöttek és mi örültünk. Bementünk a színpad elé és élveztük továáább.
-És akkor szóljon ez a dal, a 4 legnagyobb rajongónknak, akik végig itt voltak, táncoltak, és még szeretnek is minket,tapsoljátok meg őőőőket.- Igen, ez nekünk szólt.:)
Amikor újra elköszöntek, utánuk mentünk. Aláírattuk a CD-ket amiket vettünk, és olyan cukik voltak, mert annyira örültek, hogy mi így szeretjük őket,és tökre áradoztak, és ez olyan jól esett.
Ráadásul, kaptunk ingyen TRIKÓT. És ez annyira édes gesztus. Teljes nagy élmény volt.
Na meg. Annyira beleéléssel játszottak, hogy öröm volt nézni őket.
Szeretlek titeket...:)
És ilyenkor mindig elkap az érzés, hogy úgy imádok koncertekre járni, és olyan jó emberekkel beszélgetni, és jó látni,hallani új dolgokat. És és menni szeretnék,csak úgy menni, és semmivel sem törődni, csak élvezni az életet.:)
És akkor másnap meg kicsit elment a kedvem, mert hogy másnap tunya leszek, és sokat kell tanulnom, és hoztam magamnak az ilyen általános, idióta érveket az ellen, hogy elmenjek. Ezt mondta az eszem, a szívem pedig tudta, hogy baromira meg fogom bánni, ha nem megyek el, mert ilyen nem nagyon szokott lenni...
Aztán Lili is adott még pár biztató cseppet, és: Elmentünk. És azt kell hogy mondjam, E-GYÁL-TA-LÁN nem bántam meg.SŐT. Igaz, hogy várnunk kellett, és a közönség elég gyér volt, de mi remekül éreztük magunkat. Huhogtunk, mozogtunk, tapsoltunk,kacsingattunk,mosolyogtunk. Aztán... kicsit fura volt,mert elég hamar elmentek a színpadról és mi igazából nem tudtuk eldönteni mit csináljunk. Majd a tömegből, felkiáltott valaki: VISSZA. És mi csatlakoztunk, és kiabáltunk: vissza,vissza. és jöttek és mi örültünk. Bementünk a színpad elé és élveztük továáább.
-És akkor szóljon ez a dal, a 4 legnagyobb rajongónknak, akik végig itt voltak, táncoltak, és még szeretnek is minket,tapsoljátok meg őőőőket.- Igen, ez nekünk szólt.:)
Amikor újra elköszöntek, utánuk mentünk. Aláírattuk a CD-ket amiket vettünk, és olyan cukik voltak, mert annyira örültek, hogy mi így szeretjük őket,és tökre áradoztak, és ez olyan jól esett.
Ráadásul, kaptunk ingyen TRIKÓT. És ez annyira édes gesztus. Teljes nagy élmény volt.
Na meg. Annyira beleéléssel játszottak, hogy öröm volt nézni őket.
Szeretlek titeket...:)
És ilyenkor mindig elkap az érzés, hogy úgy imádok koncertekre járni, és olyan jó emberekkel beszélgetni, és jó látni,hallani új dolgokat. És és menni szeretnék,csak úgy menni, és semmivel sem törődni, csak élvezni az életet.:)
