Tengermoraj

 Szerda délután sétáltunk befelé a városba, igazából csak úgy.. Mert én valójában szeretek menni és csak menni, semmivel sem törődni, de arra kellett rájönnöm, az csak egyedül az igazi. Szóval, mentünk és egyszer csak egy fehér plakát ugrott elém,és az volt ráírva: KESH. És akkor telefont ragadtam, tárcsáztam Lilit,és mondtam neki, hogy márpedig pénteken irány a TEKA.
És akkor másnap meg kicsit elment a kedvem, mert hogy másnap tunya leszek, és sokat kell tanulnom, és hoztam magamnak az ilyen általános, idióta érveket az ellen, hogy elmenjek. Ezt mondta az eszem, a szívem pedig tudta, hogy baromira meg fogom bánni, ha nem megyek el, mert ilyen nem nagyon szokott lenni...
 Aztán Lili is adott még pár biztató cseppet, és: Elmentünk. És azt kell hogy mondjam, E-GYÁL-TA-LÁN nem bántam meg.SŐT. Igaz, hogy várnunk kellett, és a közönség elég gyér volt, de mi remekül éreztük magunkat. Huhogtunk, mozogtunk, tapsoltunk,kacsingattunk,mosolyogtunk. Aztán... kicsit fura volt,mert elég hamar elmentek a színpadról és mi igazából nem tudtuk eldönteni mit csináljunk. Majd a tömegből, felkiáltott valaki: VISSZA. És mi csatlakoztunk, és kiabáltunk: vissza,vissza. és jöttek és mi örültünk. Bementünk a színpad elé és élveztük továáább.
 -És akkor szóljon ez a dal, a 4 legnagyobb rajongónknak, akik végig itt voltak, táncoltak, és még szeretnek is minket,tapsoljátok meg őőőőket.- Igen, ez nekünk szólt.:)
 Amikor újra elköszöntek, utánuk mentünk. Aláírattuk a CD-ket amiket vettünk, és olyan cukik voltak, mert annyira örültek, hogy mi így szeretjük őket,és tökre áradoztak, és ez olyan jól esett.
Ráadásul, kaptunk ingyen TRIKÓT. És ez annyira édes gesztus. Teljes nagy élmény volt.
 Na meg. Annyira beleéléssel játszottak, hogy öröm volt nézni őket.
Szeretlek titeket...:)

Szél vagyok. A terasz széle. Veszélyes hely számodra. Hisz egy apró mozdulat,pöckölés,szédülés és már lent is vagy a mélyben és felismerhetetlen leszel.
Szél vagyok. Hideg, szeszélyes és számodra átlátszó. Cirógathatom arcodat, te soha nem fogod észre venni. Tehetek érted sok szépet, te nem értékelsz.
Szél vagyok. Az élet vége. A végtelenség legutolsó pontja. De örök leszek.
Szél vagyok. Átlátszó, de mégis létszükség számodra, nélkülem nem tudsz élni, de még sem veszel észre. De én örök leszek.
Szél vagyok. A szíved széle, ha kiszakítanának belőled, te megszűnnél létezni. Csak te ezt nem fogod észrevenni, mert szél vagyok. Átlátszó, hol hideg, hol meleg...kiszámíthatatlan. Létszükség. Hihetetlen. Végtelen. és Örök.

-Rajtad múlik, hogyan éled az életed. Te döntöd el, hogy hogyan akarsz nap mint nap tükörbe nézni, hogy akarsz viselkedni az emberekkel ( mert amit adsz a másiknak azt is fogod visszakapni), és ha teheted, hogyan akarsz szembenézni a keserű halállal-

Nem mellesleg, helyes, és az egyik kedvencem is.:)

Túl hangos az a fránya hang a fejemben,nem kívánok senkit a helyembe. Az a rengeteg kérdés nyugton nem hagy, a bizonytalanság túl nagy. Ezernyi érzés összegöngyölgetve, melegszik az agyamban hömpölyögve. Fénykép vaku el-el kattan, értetetlen mondatok vésődnek a lapra. El nem tudom dönteni mi van bennem, csak ülök, és várok csendben. Hogy elkapjam a gondolatot, minden egyes szálat boncolgatok. De bennem semmi nem biztos, saját magam előtt is titkos. És mikor már megfogom a lábát, hirtelen köddé vált át, s csak meredek utána kimerülten, inkább csak lebegnék a világűrben. Ha kell egyedül, bár jobb lenne Vele kéz a kézben.
-virágzó fák, eső, erdő,szivárvány...tél, hideg,hópehely és jégverem, mind a fejemben lépdelnek. Szerelem,csók, finom illat, mindez gyorsan elillan. Jönnek hadak, sötét katonák, "ellopják az ország vagyonát". Hangok,képek, gondolatok, bennem utaznak egy vonaton. Fut bennem gyermek, béke, sok -sok mese, az anyukám két, kék szeme. Boldogság és álomvilág, meg némi apró hiány. Tündérország, varázsgomba, szívformájú piros nyomda. Hihetetlen igazságok, pofátlan pimaszságok.
 Tömve vagyok örömmel, hittel, békével, türelemmel. Összefüggően mégsem tudom leírni, zavaros a posztom is, így tudok megnyílni...

kusza,hideg. bennem minden túl hangos.