Teljes mértékben el voltam keseredve, hogy én senkinek sem tudom visszaadni azt az örömöt és szeretetet, amit én kapok tőlük. Szenteste előtti éjszaka, mikor már elkeseredésemben már hagytam volna mindent a fenébe, akkor beszélgettem S.D-vel, hogy mit is kellene adnom:
-Írj,az elég személyes.- és igen. írtam. Nekem is megfordult a fejemben,de többet akartam. Mert tudtam, hogy én is többet fogok kapni.
És rá kellett jönnöm, tényleg azok az ajándékok esnek a legjobban, amik szívből jönnek és személyesek.
Olyan jól tud esni, amikor az unokatesód elolvassa az egyik versedet, és elsírja magát rajta. És azt gondolom: ha másnak nem, hát már az öröm, ha neki tetszik.
És ettől erőt kaptam. És apróságokból sok mindenkinek tudtam adni. Valaki csak sorokat kapott, de a szívem volt benne.
A karácsony erről szól kedves barátom, hogy azt add a másiknak, amid van. Ami szívből jön. Ha benned csak egy mosoly van, vagy egy ölelés, hát szórd szerte szét a világnak..:)
Boldog Karácsonyt!
szeretet ünnepe
Idő
Fullákolok a hózápor alatt... kicsit fázom.De végig kell csörtetnem az egész városon. A hajam már csurom víz, természetesen a mai reggel száraznak ígérkezett, így a sapka azon az ocsmány zöld széken maradt. Persze örültem a hónak, mert olyan gyönyörűek ilyenkor a kopasz fák. Hófehérek lesznek. És ettől ünnepi hangulatom lesz... Szembe futnak velem az emberek, menekülnek a hideg elől, menekülnek saját maguktól. A járda csúszik, egy mögöttem jövő ember oldalba lök a táskájával, de csak lehorgasztja a fejét, és szalad tovább. Még jó, túl komplikált kommunikálni egy ismeretlennel,még akkor is, ha csak egy szót kellene mondani: bocsi.
Az már viszont kétségbeejtő, amikor már azt veszem észre, hogy én is egyre gyorsabban szedem a lábaim. És nem azért mert fázom, nem azért mert már tiszta fehér a hajam...Nincs idő. Futok a percek után, de ők egyre gyorsabbak és egyáltalán nem csúszik a cipőjük. Én folyton elesek és remegő lábaimmal alig bírok felállni. Fáj. Minden egyes izomszalag elszakad, és semerre sem jutok. Csak ülök a járdán, mindenem átfagyott, és csak nézek az idő után. Még mindig szaladnak, egészen a végtelenségig. Körülöttem lassan mindenki a földre huppan. Túl gyorsak ezek az átkozottak. De mi semmit nem tudunk tenni. Csak meredünk előre. Nézzük a lábnyomukat, amiket lassan befed ez a gyönyörű hó.
Nem akarom, hogy az idő kireppenjen a kezeim közül. Nem állíthatna meg, képtelenség. Az ég szürkül, és hatalmas pelyhekben hullik a fehér. Elmélyeszt. Egészen a legmélyebb gondolataimig. Mosoly keveredik a förgeteg tömegben. Rajtam. Hagy repüljön az idő, én csak csodálom a várost. Igen. Hófehér. Tél van.
szeretem.
A tánc az volt van és lesz is.
A tánc egy olyan dolog, amivel a néma ember is beszélni tud.
A zene és a mozgás úgy fonódik össze, mint ahogy a kalács dagad a sütőben.
A táncban előhozhatod az elrejtett énjeidet.
A táncban felvehetsz álarcokat, képzelheted azt, hogy hercegnő vagy, komoly nő, vagy rocksztár.
Táncolni bárhol lehet. Az utcán, a suli folyosóján, otthon, a kertben, buliban, vagy csak a táncteremben.
A táncban az is elbűvölő tud lenni, hogy a másik embert is figyelheted.
Lehet, hogy nem tud mindenki táncolni, de ha már szereted, az elég.
Már a kezdetektől fogva dominált a tánc. |
Mi így szeretjük. |
Mindig máshogy |
Mondtam, hogy lehetsz hercegnő is. |
Vagy esetleg érzéstelen baba... |
De a siker már Téged illet. |
Életvidám.
Rengetegszer vagy úgy, hogy nem kívánsz felkelni az ágyból, nincs kedved iskolába menni, teli van már a hócipőd az irodalom órákkal, nem erőlködsz, hogy rámosolyogj valakire, mert úgy sem értékeli, türelmetlen vagy a szobatársaddal, ha nem enged oda a tükörhöz és amúgy is, minek ez a nagy felhajtás, ez is csak ugyanolyan nap, mint a többi... elcseszett.
Aztán tényleg csak tetőződnek a gondok, becsúszik egy matek doga amire nem készültél, kiadják a fizika témazárót, lefröcsköl egy autó a járdán és tiszta mocsok leszel, elbuksz abba a fránya lépcsőbe, amin már 20ezerszer felmentél, és egész nap csak egy elmosódott ajak gubbaszt az arcodon.
De tudtad, hogy ez ellen TE cselekedhetsz a legkönnyebben?
Elmondom én, hogy teszem általában:
Beérünk a suliba, az ajtóban már 20 gyerekkel találkozunk, mosolygok és köszöngetek. A terembe érés a legjobb. Benyitok és Zizi már is feldobja a napom: Barbuuuuuuusz-kiálltja a harmadik padból, és körülötte üldögél Meme, Csange, és a többi. Lepakolok, a kabátom alól kibuggyan a büdös kolesz szag, és odatántorgok a csapatomhoz. Végig ölelgetnek, mit sem törődve azzal, hogy kitudják szagolni, mi is volt ma a reggelink. Több örömöt, hova is ? Na de ez még semmi.
Rohanunk az órára. Persze még be sem ültünk, de már valamin röhögünk, és ez csak fokozódik, a rengeteg baromsággal amit mi összeszedünk. Szünetekben össze-össze futok emberekkel, és csak egy mosolyt kell vetni feléjük, ők vissza mosolyognak rád, és azt érzed: már ezért megérte felkelni. Na jó, igazából az élet nem fenékig tejfel, kikapom a föci TZ-t és minden romba dől egy pillanatra, de lássuk be, én nem tanultam rá, és azt mondom: Majd legközelebb. És írjuk a vázlatot rendíthetetlenül, J. bácsi közbeszúr néhány viccet, egy nüansznyi rendbontás, és minden a régi. Egész nap dőlünk a röhögéstől, ontjuk a beszólásokat, ugrálunk a folyosón, mindenki hülyének néz de mi csak felismerhetetlen hangon nyivákolunk tovább a tömegen.
A napot, természetesen egy csodálatos Bibliakör zárhatja. Amit Istennek töltünk, és a "Zsé Bálint kör" szektával... Előkerül itt a szablya, és a zsebkés is... Hatalmasakat hahotázunk, énekelünk.Furcsa pillantásokat vetek Ancsira, majd Flórára, Anettra, és Dávid sem maradhat ki. És Györkkel öntjük a betegebbnél betegebb dolgokat, és ettől úgy felpörgök estére, hogy alig bírok elaludni,ráadásul Anna odafekszik mellém és hozzám dörgöli a buksiját és dorombol.
És azt mondjátok, hogy ne legyen jó kedvetek?
Hát gyerekek... Ajánlani tudom nektek az elhatározást, az Úrat. És ne csüggedjetek bármi is történik. Mert attól, hogy elestél és nehéz fölállni, egy mosoly mindig jól jön, ha nem másnak, hát magadnak.
Ja. 20 'random' dolog. na mert ja.
Az első dolog ami eszembe jutott:
Amikor az autóval megyünk, a szaggatott vonalaknál, fa árnyékoknál mindig összeszorítom a fenekem,és felemelem. Ez ilyen gondolatelterelő játék. (1)
Amikor meghallod, hogy béka, te azt mondod: fúj.
Pedig látod milyen cuki? (2)
Egyetlen mániám: Tisza. (3)
Van bennem egy kicsinyke vágy. (4)
Jó,oké. Nem látszik. De legjobb szeretek egyedül lenni.
Merengeni,és gondolkodni...csak úgy lebegni az éterben. (5)
-Mi a kedvenc színed?
-a szivárvány...:) (6)
Titkon nyálas zenéket hallgatok, mikor elkap a mélység. (7)
Mert ha nagy leszek, ilyennel fogok végig pöfékelni a világon.:) (8)
Ha meglátok egy rasta fiút, elolvadok. (9)
A táncban elmélyülök, és megtalálhatom a bennem lévő,
elrejtett éneket. (10)
Megismertem..És erősebb lettem.Benne. (11)
Büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok.
Akár tetszik, akár nem.
Mert igenis egy csodás nép vagyunk, még ha
manipulálhatók, akkor is. (12)
(nem találtam semmi értelmes képet.:D)
Számomra egy gyűrű, sosem lehet 'túl' nagy.:) (13)
Ha írok, akkor vagyok a legőszintébb... (14)
Új szerelmem: a vörös.
nem mellesleg, fotózni is szeretek.:) (15)
ó,igen. Tombolni is szeretek. (16)
Nem fogok kinőni a mesékből. (17)
Mert soha nem fogok felnőni teljesen.(18)
Volt már veled úgy, hogy nem érdekel mit gondolnak rólad mások?
-Na,én mindig így vagyok.:) (19)
Egyik régi barátom: a tenger.(20)
Bónusz:
tudod a szerelem egy olyasfajta érthetetlen dolog, amely két ember közötti hidat épít, szivárvány malterból és
bizalom téglából.