Tengermoraj

Szél löki meg a hintát,
hajam a szemem előtt vibrál.
Felettem az ég sötét,üres,

Nem mindig ragadok le csodálni az eget... De amikor különleges, és csodaszép, órákig tudnám bámulna a végtelenséget.

Az ég egy összefolyt festék folt,
egy végtelen nagyságú művészbolt.
Álmok hatalmas képtára,                        
a képzeletek rugalmas légvára.

Az ember hullámzó hangulata,
a fájdalom eltüntető vakolata.
A bánatot befedő lepedő,
Hullócsillagokat rejtő temető.

Folyamatosan változó,
mindennap mást hozó.
Színörvény és szürkeség,
Fájdalom és büszkeség.

Egy darab az égből..  Egyenlőre...

Soha nem lehetek majd az aki vagyok, mert egy valaki mindig lesz aki majd visszahúz és azt mondja: Állj!

Hófehér, kemény márvány.
Idegesség ül a száján,
Jéghaja kecses vállára omlik,
Nézheted, ahogy darabokra bomlik.

Arca szomorú, merev,
fiatal, érdes a keze,
Fájdalom ül, üveges szemében,
senki nem tudja, mi jár a fejében.

Talán, már nincs is benne semmi,
az őrült világ elől rejti,
Rejtegeti, de már mindegy,
a sír, már magával vitte.

Pedig mily fénylő élete volt,
járt neki kaviár,férj és bor,
Örömtáncot járt a néppel,
Nyugodt volt  az álma minden éjjel.

Nem kerülgette halálos járvány,
De ő már csak hófehér márvány.
Meredt lelke kihalt, keserű, komoly,
nem más, csak egy elesett fogoly.

Ül a szürke fény porában,
nem lát semmit a félhomályban,
Eltűnt előle a remény színe,
de megdobban érző, végtelen szíve.

Nem szeretem annyira őket, mégis megfognak.

Késett...már megint.
Ilyenkor biztos csak legyint,
nem törődik hiányos lelkemmel,
hogy fehér porába hempergessen.

Ehelyett inkább fekete lettem,
a sötét sárba estem,
mocskos lett a testem,
szövetségesek lettünk, ketten.

Nem volt bennem fehér,
Pedig megtisztítottam helyét,
Vártam rá, de üres maradtam,
Fekete sár bugyogott alattam.

Már megint késett,
biztosan félre lépett,
bennem a remény elégett,
porrá vált az ígéret.

És most esik,
hófehér minden,
a gyerekek az ablakon lesik,
rávetik magukat, mint kincsre.

Nekik öröm ül az arcukon,
Eközben, egyedül szenvedek át harcokon,
Csalódottság söpör bennem végig,
nem csak ő késett.. én is.