Tengermoraj

 Volt ma valami hihetetlen csodálat a napomban. Szabadság, vidámság, kötelesség, szórakozás, és már egy régen várt barát közelsége, ami még mindig olyan csodálatos mint régen. 

Egyszerűen csak annyit akarok, hogy éljek. Menni akarok, felfedezni dolgokat. Élvezni ezt a kevés időt. Tanulni akarok értelmes dolgokat, segíteni akarok, és alkotni.Szép, megnyugtató dolgokat szeretnék, amikért érdemes bármit is feláldozni, például: az életem.

Igen Lili, hiányoztál:)

Tavaszodik.
 Ahhoz, hogy az egész hetet kibírjam elég volt annyi: süt a Nap. A Nap, amit az elmúlt hónapokban alig láttam,épp hogy homályosan izzott a felhők mögött. És most jön az a már régen várt tavaszérzés, szabadság lesz, és szerelem... na jó, nagyon beleéltem magam.
 Zajlik az  élet, és közben úgy érzem, semmi nem történik. És akkor ZséBé megkérdezte, hogy mit csinálok, és nem tudtam  egy olyan dolgot sem mondani, amivel tényleg sok időt eltöltenék, mégis, csak úgy suhannak a délutánjaim, és semmi nem történik, csak bambaság.
De megint valamiféle fényt kaptam az Úrtól. Ismét egy olyan remény teljes pofont, ami csattant, de jól esett.
"Add meg minden napnak az esélyt , hogy életed legszebb napja legyen!" 
És igen. 
Igenis mosolyogj a cseszett élet képébe, és ne hagyd, hogy ő legyen az erősebb.

 Még fogja kezét,biztonságban érzi magát, erős melegség veszi körül, még a mínusz fokokban is. Hatalmas hahotázásokba torkollanak, minden egyes mondat után. Ám szívderítő mosolya, a lépésekre egyre lentebb csúszik. A folyamatos biztató ajak, mely újra és újra körbe öleli, de valahogy erősödik a süvítő szép, s lefújja róla az erőlködő karokat.
Elérnek a fokokig, amiket egyedül kell maga után hagynia.Még utoljára forróság ömleszti el, majd remegő lábakkal elindul a tűzhegy első lécsőéjig. Fel kellett érnie, hisz a hang, amely percre pontosan szólal meg, hamarosan kopácsolásnak ered. De a meleg, a talpát égette, és hogy még utoljára lássa a biztató mosolyt a forró hamun állva, visszafordult és erőt merített az embertől, akire felnéz. A benne lebegő félelmet száján kifújta, és most már határozott lépésekkel eredt a tűzhegy legtetejére, ahol az ajtó mögött várta az élet.
 Még egyszer megállt a kapunál és egy utolsó pillantást vetett a lent álló bástyára, aki rezdületlen maradt amíg látja. Majd egy hirtelen mozdulattal kinyitotta az ajtót  és maga mögött hagyta a védelmet és önként belesétált a kétségekbe.

Itthon vagyok. Csütörtökön, ami azért van, mert síszünetünk van, így akad egy kis hosszú hétvégénk most. Szóval királyság.
Meg kell hagyni, a napok csak úgy pörögtek. És ahogy visszaemlékezem, elég jó volt. Igazából azt hittem le fogok betegedni, egy napig haldokoltam, majd feléledtem.
 Memével nagyon sokat beszélgettünk, és annyira örülök, hogy van egy ilyen csoda jó ember mellettem. Olyan felhőtlen boldogság, és megkönnyebbülés van bennem vele. Mindegy, nem érzelgősködünk.
 Inkább vidám vizekre eveznék, életünk zavaros tengerén:
Azt hiszem a Best of beszólás:
Meme Zizinek: Megetetem veled a dogámat, ÉRTED?
Barbi: De vigyázz, mert karót fogsz nyelni.
...
Angol óra:
Tanárnő: Mi az a cots?
Meme: Kabát.
T.: Igen XY. Kiságy.
...
És Meme folyamatosan fehér fecliket rakott a hajamba és ráírta: Kinövés.
 Nem nagyon akarok panaszkodni.. remekül érzem magam.
Megcsináltam a faliújságomat a koliban, ma zongoráztam irodalom órán, és folyamatos a pörgés, ráadásul itthon vagyok.
Igaz, lövésem nincs mit kellene kezdenem magammal, de egyenlőre az, hogy már boldog vagyok, nagyot lendít mindenen.
---
Nevelő tanárom felveszi a telefont:
-Szia Maki!... - telefonálás után megkérdezem: De Tanárnő, ki az a Maki? ...- Hát a férjem.

Egy biosz doga pillanatkép.

Fordítsd el a fejed. Még mikor Meme beteg vot.. nagy hiány volt