Tengermoraj

Tegnap este Bogival sétáltunk a szitáló hóban...Kicsit filozofálgattunk:
Bog: Olyan mintha cukor hullana az égből...
Barb: Mi leszünk a vacsora.
Bog: Jó,de akkor inkább legyen só.
Barb: Igaz,de akkor valaki nagyon szerelmes odafent.
 Fura volt. Bogi kiment az útra és kicsit viszolyogtam, na majd biztos elütik. És valami olyan volt bennem amit nem szoktam érezni. Bogesz sokkal spontább volt nálam, ez rettentő módon idegesített, ugyanis magamat láttam benne, viszont én nem voltam önmagam. Vigyázni akartam rá,de tudtam, hogy tök fölösleges, így inkább az útra vetettem magam, és táncig csúszkáltunk a feltéten.
Ami sós volt, és valaki szerelmesen szórta az égből..

Kicsit úgy érzem, hogy semmilyen érzés nincs bennem, mármint az ami van, az olyan semmilyen. Úgy telnek el a napjaim, hogy közben egy darab valaminek érzem magam, aminek még neve sincsen.
Alapjáraton, meg teljesen jól elvagyok. Poénkodásban határtalanok a mindennapok. Tűröm a poénos,cinikus kritikákat, és persze dobálom   ki magamból a vicceket.
 Györk például erősen leszólta a mamuszomat, ami egy dorcó, csak bumszli, puha és meleg.Köbö 20 féle szóval jellemezte, hogy mennyire ocsmány, majd hozzátette, -különben illik hozzád- hmm.köszike,puszika.
 Földrajzóra: J.Bácsi MEGTÖRTÉNT bankbetelefonálós beszélgetéseket mutatott...:
ügyfél: Betűzöm a nevem, csak kicsit raccsolok: j mint jóka.        Szakadtam.
 Mi a H2OPOK???- Vízipók.                  jesssssssz.
  Az a baj, hogy azt hiszem baj van a memóriámmal, ugyanis csomó mindenre nem emlékszem, pedig csak pár napja történtek.
  Meghalt a fényképezőgépem...Na jó, igazából csak eszméletét vesztette, és nem tudom mi baja, és nem tudok fotózni, és nem tudom mi legyen a témám a kolis fotókiállításon és wáá.
  És mostanában olyan elveszett vagyok, nem tudok mit kezdeni magammal.
 Ráadásul Biblia körön azon vitatkoztunk, hogy fiú és lány barátság nincsen...a gond az, hogy nekem a legjobb barátom Fiú. -Meme te is az vagy még mielőtt hitetlenkednél, és megsértődnél, tudod hogy te vagy az én BFF-em, aki LÁNY, és ez  nem egy kutyanév, mert Barbi persze,hogy azt hitte rá.- Igen, szóval most essek kétségbe, vagy ráérek egy óra múlva is?
Ja, azt hiszem várok még vele, ehhez most túl rhiza vagyok...(bioszosok előnyben)

 

Az ég hangzavar,
Kék színű habos avar.
Benned minden érzést felkavar,
csendben ápol, majd betakar.

Örökké élő szeretet,
füledbe súgja nevedet,
bárhová mész, ő feletted van,                          
egy darabot a szemedben hagy.

Bárányok gazdagon termő pusztája,
az álmok merengő utcája,                                  
gyermekkorban kitűzött cél,
tündér sebből folyó vér.

Csillagokat tartó térkép,
Mennyországhoz vezető lépés.
Az elméd madarának otthona,
Az ember hogy ott legyen, túl ostoba.
                                                                       

Feküdtem az ágyamban, az agyam pörgött ide-oda, zakatolt, mint az a régi mozdony a 9. vágányon. Volt bennem bánat, csalódottság, hiányérzet,  keserű fájdalom, és ereket lüktető adrenalin túltengés, olyasmi, amit akkor érzel  amikor a hidegben futsz, kapsz valamiféle löketet, hogy tovább rohanj, nehogy legyen időd fázni.
  Tetőtől talpig átjárt az az ismeretlen "erőfelhő", egyszerre voltam megkönnyebbült és gondterhelt. Egy időben akartam sírni és kacagni. Nem azon, hogy mik történnek velem, saját magamat akartam kinevetni és sajnáltatni egyben...

     Az elmúlt egy hétben, folyamatosan abba a kérdésbe ütköztem: Na, mi leszel ha majd felnőtt leszel? Az agyam folyton folyvást pörgött,amikor valaki feltette ezt nekem, és többszörös nekifutás után is azt kellett, hogy mondjam: Fogalmam sincs. És nem azért, mert nem érdekel semmi.Mert  egy csomó minden foglalkoztat, de valahogy semmiben sem vagyok olyan jó, amit egész életemben szívesen csinálnék, na meg, amiből meg tudnék élni, ebben a már majdnem csődbe  ment országba.
  És  miközben ezen gondolkodom, hogy  mi is legyen belőlem, jönnek a borzasztóbbnál szörnyűségesebb gondolatok, hogy ha most nem döntöm el, akkor nem is lesz belőlem semmi, és azon múlik a jövőm, hogy melyik egyetemre vagy fősulira megyek.
 Na meg, ha csak a fejem után mennék, valami művész vagy bölcsész útnak vágnék neki, de én is tudom: Nem fogok megélni. (Fotográfus, újságíró ilyesmik. )
De...Én boldog akarok lenni, és olyan felnőtt  életet,munkát akarok, amiért öröm lesz majd reggel felkelnem az ágyból, reggelit csinálni a gyerekeimnek, rendbe szedni a házat, főzni, munkába menni, és maximálisan teljesíteni mindennap.
  De egy dolog azért biztos. Az Úr kezébe adom, hogy azt kezdjen az életemmel amit akar, és úgyis úgy fog rendezni mindent, ahogy a legjobb Nekem.                

Azért, még kétségek közt vagyok..