Kicsit úgy érzem, hogy semmilyen érzés nincs bennem, mármint az ami van, az olyan semmilyen. Úgy telnek el a napjaim, hogy közben egy darab valaminek érzem magam, aminek még neve sincsen.
Alapjáraton, meg teljesen jól elvagyok. Poénkodásban határtalanok a mindennapok. Tűröm a poénos,cinikus kritikákat, és persze dobálom   ki magamból a vicceket.
 Györk például erősen leszólta a mamuszomat, ami egy dorcó, csak bumszli, puha és meleg.Köbö 20 féle szóval jellemezte, hogy mennyire ocsmány, majd hozzátette, -különben illik hozzád- hmm.köszike,puszika.
 Földrajzóra: J.Bácsi MEGTÖRTÉNT bankbetelefonálós beszélgetéseket mutatott...:
ügyfél: Betűzöm a nevem, csak kicsit raccsolok: j mint jóka.        Szakadtam.
 Mi a H2OPOK???- Vízipók.                  jesssssssz.
  Az a baj, hogy azt hiszem baj van a memóriámmal, ugyanis csomó mindenre nem emlékszem, pedig csak pár napja történtek.
  Meghalt a fényképezőgépem...Na jó, igazából csak eszméletét vesztette, és nem tudom mi baja, és nem tudok fotózni, és nem tudom mi legyen a témám a kolis fotókiállításon és wáá.
  És mostanában olyan elveszett vagyok, nem tudok mit kezdeni magammal.
 Ráadásul Biblia körön azon vitatkoztunk, hogy fiú és lány barátság nincsen...a gond az, hogy nekem a legjobb barátom Fiú. -Meme te is az vagy még mielőtt hitetlenkednél, és megsértődnél, tudod hogy te vagy az én BFF-em, aki LÁNY, és ez  nem egy kutyanév, mert Barbi persze,hogy azt hitte rá.- Igen, szóval most essek kétségbe, vagy ráérek egy óra múlva is?
Ja, azt hiszem várok még vele, ehhez most túl rhiza vagyok...(bioszosok előnyben)