Az idő elfutott, a gaz, a bestia
kezeim közül elillant,
hiába kergettem estig a
melegbe, aztán bevillant,
ha nem futok utána eszeveszetten,
többet is ülhettem volna könyv fölött,
most nem bánkódnék megszeppenve,
a fizika dolgozat fölött.
dolgozat hátuljára.
Nehéz lenne sarkainál megfogni a gondolataimat, mint a tengert is. Mert végtelennek tűnő, át nem látható.
Követők
jópofizás..?!
2012. máj 11. 12:18
I have a new Barbie Girl..
2012. máj 09. 18:30
Hogy mi van velem?:D
Valami új.
erő.
béke(a).
nyugalom.
öröm.
boldogság.
energia.
hit.
akarat.
kedv.
meleg.
bizalom.
ez mind..bennem.
Anya azt mondta amikor meglátott: miben sántikálsz?
Hiányzott ez az önfeledtség. Szembe akarok kerekedni önmagammal. Ki akarok törni, és fel akarok jutni önmagamból.
És kik kellenek ehhez?
- az anyukám.-apukám.
-a testvéreim.
-a tanáraim.
és.-ezek az őrültek.:D
 |
| nem látod?enyém a világ... |
 |
| köszönöm. |
Vigyázat, Barbi feléledt.
gyerekszem
2012. máj 06. 12:58
Anyu tegnap megígérte, hogy vesz nekem fagyit ovi után. Nem vett, mert azt mondta hideg van. Azt is mondta, hogy ma rengeteget fogunk játszani, ha jól viselkedem az oviban.
- Tanító néni, tessék kérem megmondani anyunak, én ma jó fiú voltam – de nem játszottunk,a rengeteg fehér lap fölött ült, túrta a haját és ingerülten azt mondta, kisfiam, most hagyjál.
Anya sok mindent megígért már, például azt is, hogy apa majd vissza fog jönni, csak legyek türelmes, mert egyszer még találkozni fogunk. Hát… még nem jött. Kicsit már le is mondtam róla, mint a fagyiról és a délutáni szórakozásomról is anyával.
Esténként, mikor fekszik mellettem, folyamatosan a hajamba beszél, miközben szorongatja a kezemet, néha még sír is kicsit: Szeretlek kisfiam! Mindig szeretni foglak!
Nem mintha lenne rá okom, de valamiért ezt az ígéretét elhiszem.
vasárnap.
2012. máj 06. 12:25
Saját magammal kergetőzöm a sötéttől fülledt sikátorban. Magam nyomába eredek, de félelmemben inkább csak meglengetem a fehér zászlót jelezve, feladtam,és védtelen vagyok.
Arcomon jéghideg izzadtság siklik, homlokom tűzforró, a hideg ráz, mintha máglyán égetnének. A dohos köd beleivódott a bőrömbe, a hajamba.. érzem, nem vagyok már önmagam. Reménytelenül futok faltól-falig, körbe- körbe. Ki akarok jutni, el akarok szabadulni ebből a rémálomból. Minden sötét tárgyban elbukok, és mereven a földre huppanok
A következő esésnél már nem erőlködöm, nem akarok felállni, hisz folyamatosan a földre kerülök. A beton nyirkos, hideg, testem reszket, szemeimet már ki sem nyitom, úgy sem látok semmit a sötétben. Nincs kedvem felállni, inkább csak ülök a homályban, és elárasztom a tüdőmet a dohos sötétséggel.
