Nehéz lenne sarkainál megfogni a gondolataimat, mint a tengert is. Mert végtelennek tűnő, át nem látható.
Követők
reggelek
2012. július 17. 19:22
Repülök az elfeslett nappalokkal,reggel vacogok az ágyamban, hideg van, mégis rövidnadrágot veszek fel, megszokásból.
Kimegyek a fürdőbe, lemosni próbálom magamról az éjszaka mocskát, nem megy.
Visszafekszem az ágyamba, magamra húzom a takarót, nem akarok még felkelni.
Pörögnek a napok, és én minden reggel így kelek fel. Vacogva, fáradtan, és... mocskosan.
peeeaa
2012. június 21. 16:37
kicsit morbid, de zseniális.
Néztem a borsót meg a héját,Latolgatom kapcsolatuk fortéját,Még lassan szétválasztom őket,Borsóvér csöppen a jeges kőre.