Teljes mértékben el voltam keseredve, hogy én senkinek sem tudom visszaadni azt az örömöt és szeretetet, amit én kapok tőlük. Szenteste előtti éjszaka, mikor már elkeseredésemben már hagytam volna mindent a fenébe, akkor beszélgettem S.D-vel, hogy mit is kellene adnom:
-Írj,az elég személyes.- és igen. írtam. Nekem is megfordult a fejemben,de többet akartam. Mert tudtam, hogy én is többet fogok kapni.
 És rá kellett jönnöm, tényleg azok az ajándékok esnek a legjobban, amik szívből jönnek és személyesek.
Olyan  jól tud esni, amikor az unokatesód elolvassa az egyik versedet, és elsírja magát rajta. És azt gondolom: ha másnak nem, hát már az öröm, ha neki tetszik.
És ettől erőt kaptam. És apróságokból sok mindenkinek tudtam adni. Valaki csak sorokat kapott, de a szívem volt benne.
A karácsony erről szól kedves barátom, hogy azt add a másiknak, amid van. Ami szívből jön. Ha benned csak egy mosoly van, vagy egy ölelés, hát szórd szerte szét a világnak..:)
 Boldog Karácsonyt!


ünnepek után még fejtegetek. igazából már hulla vagyok írni is.