Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Tengermoraj

blogavatar

Nehéz lenne sarkainál megfogni a gondolataimat, mint a tengert is. Mert végtelennek tűnő, át nem látható.

Legfrissebb bejegyzések

Követők

VéBarb

pillanatnyi

Őszi csend,
körbe teker a hideg,
fagyott lelkem kuporogva
szemem a fénytől hunyorogva
mered előre
szükségem van egy kis erőre,
de én, nem tudok mit tenni,
csak csendben, magamban nevetni,
eltűnt arcomról a fagyos molyos,
Megviselt arcom, ma már merev, komoly..
.szememben sem látsz mást,csak jeges könnyeket,
Lelkem csendes, őszi, nesztelen förgeteg.



Tovább

Élet pusztító


Sziréna hangzott fel,
Hírtelen,
Átjárt a fájó félelem..
Üvegesen meredtem.

Érthetetlen gondolatok tömkelege,
Nyomta szívem egészét,
Nem tudtam mi a helyes,
Elindultam hát reményért.

A hang csak erősödött,
Szívem kiugrani készült,
A jó érzés eltörlődött,
Lelkem gyenge, rémült.

És csak megyek,
Egyre gyorsabban,
Az ég a fejem felett,
A füst színébe lobbant.

Elképzelni nem mertem,
Mi történhetett,
Szívemen csak a remény szeme,
Utolsó fénye lebeghetett.

Házunkhoz érve,
Feketeség fogadott,
Régi, családias fénye,
Csak a múltban ragyogott.

Az egész nem más,
Rom csupán,
Rászállt az elmúlás…
Csak álltam sután.

Beszakadt tető
Néhány megmaradt boltozat,
Kanál, bögre, edényfedő,
S a régi, megviselt zongora.

Billentyűit lenyomtam,
A hamis dallam szíven talált,
Mintha belevágtam volna öklöm a betonba,
Úgy idézte elém; a halált.

Minden mi színes volt,
Feketére korhadt,
Egy elmaszatolt folt,
Itt terül előttem, holtan.

Gyermekkorom minden kincsét,
Játékát, emlékét, boldogságát,
A tűz rárakta bilincsét,
És magával cipelte, mint rabját.

Körbe nézek… újra és újra,
Hogy múlhatott el ilyen gyorsan?
Összegörnyedek dúlva-fúlva,
Itt az egész életem, lent…a porban.

Lent az elpusztult félhomályba,
Próbálom összeszedni életem, elmúló darabjait,
Ujjaim közül elfújják őket tétovátlan,
A tűz utolsó, pusztító haragjai.




Tovább

szerelem egy fogalma

Tudod a szerelem egy olyasfajta érthetetlen dolog, amely két ember közötti hidat épít, szivárvány malterból és bizalom téglából.



Tovább

Zizinek, kívánságra vagy anélkül



Szóval, tudod drága pörgőbogaram, hogy átjár az öröm apró gyermekétől a legnagyobb culájáig az érzés, amikor reggel belépek az ajtón, és sárkány ordításod összeborzolja a hajamat, és valami olyasmi hang szól a fülembe: Otthon.
 Rengeteg szeretet van benned és próbálod belém ’hányni’ az egészet, csak sokszor a saját belsőségeimtől nem fér, sokszor vissza böfizem, ami neked nem tetszik és őszintén szólva meg is értem, ne haragudj.
 Örülök, hogy figyelsz rám. Szeretem ha megdicsérsz. Mindig megdicsérsz, pedig sokszor ocsmányul nézek ki, kócos a hajam, kolesz szagom van és te azt mondod: mesés.
Én meg inkább csak kiugranék az ablakon. Mert persze te szép vagy,és otthon illatot árasztasz.
 Az hogy milyen elragadó cukorság van a szívedben, azt te lerajzolod. Édes nyuszikkal tömöd a füzetem, és nem, nem utálom őket. Sőt, te jutsz róluk az eszembe.
 Najó, azt nem szeretem, amikor sípcsonton rúgsz, vagy hamar megsértődsz. De persze, mindenkiben vannak ilyen apró csont repedések. Sorolgatsz néhányat most magadban bennem is.
Jó zenéket hallgatsz. Coldplay. Jíhá. Oasis. Jeeepppi.
 A hangjaid, te jó ég jajj. Azok utánozhatatlanok, és a padlóig tipornak a nevetésem által.
Mérhetetlen boldogság számomra, hogy az élet volt oly kegyes és elém rakott egy egyedi horgolt,rajzolt füllel rendelkező nyuszit.


Tovább

Színes spirál


Az élet egy nagy szín spirális,
Ahol Isten az admirális.
Fűzi neked a színes karkötőt,
Eléd rak néhány kikötőt.

Ahol megállhatsz,
Ha az úton megfáradsz,
S leülhetsz mellé megpihenni,
Amit te nem tudsz neki megfizetni.

Fűzi-fűzi a színtömkeleget,
Hogy neked örömet tegyen,
Pirosat, narancsot,sárgát,
Zöldet,kéket, az ég árnyát.

S Te, aki elégedetlen ember,
A sötétnek,mindig teret engedsz.
S szóba állsz a hazugsággal,
Fekete pötty zuhan rád az árral.

De, aggodalomra semmi ok,
A szín, soha ki nem fogy,
Hacsak nem tömíted el,
Apró-cseprő förtelmekkel.

Szép az élet,
Ne kételkedj,
akkor se,ha eljön a fekete gyöngy,
mert a sok színesség egy szép karkötőt önt.


Tovább