Szóval, tudod drága pörgőbogaram, hogy átjár az öröm apró gyermekétől a legnagyobb culájáig az érzés, amikor reggel belépek az ajtón, és sárkány ordításod összeborzolja a hajamat, és valami olyasmi hang szól a fülembe: Otthon.
Rengeteg szeretet van benned és próbálod belém ’hányni’ az egészet, csak sokszor a saját belsőségeimtől nem fér, sokszor vissza böfizem, ami neked nem tetszik és őszintén szólva meg is értem, ne haragudj.
Örülök, hogy figyelsz rám. Szeretem ha megdicsérsz. Mindig megdicsérsz, pedig sokszor ocsmányul nézek ki, kócos a hajam, kolesz szagom van és te azt mondod: mesés.
Én meg inkább csak kiugranék az ablakon. Mert persze te szép vagy,és otthon illatot árasztasz.
Az hogy milyen elragadó cukorság van a szívedben, azt te lerajzolod. Édes nyuszikkal tömöd a füzetem, és nem, nem utálom őket. Sőt, te jutsz róluk az eszembe.
Najó, azt nem szeretem, amikor sípcsonton rúgsz, vagy hamar megsértődsz. De persze, mindenkiben vannak ilyen apró csont repedések. Sorolgatsz néhányat most magadban bennem is.
Jó zenéket hallgatsz. Coldplay. Jíhá. Oasis. Jeeepppi.
A hangjaid, te jó ég jajj. Azok utánozhatatlanok, és a padlóig tipornak a nevetésem által.
Mérhetetlen boldogság számomra, hogy az élet volt oly kegyes és elém rakott egy egyedi horgolt,rajzolt füllel rendelkező nyuszit.
