Tengermoraj

Tudod,

szerettem volna,

hogy valaki legyek neked.

Esőcsepp az ablakodon,

újrahúzott ágynemű,

végeláthatatlan álom,

ébredező reggel,

hinta az ágon.

Kiégett körte,

ránc a homlokodon,

Por a könyveden,

a cigidben parázs,

levél a válladon,

szobádban darázs.

Szerettem volna,

hogy valaki legyek neked.

Borban igazság,

tolladból tinta,

pólódban címke,

teádba esett bogár,

villámlás az égen.

Koffein az ereidben,

víz a semmi közepén,

kósza gondolat,

lehúzott zokni, 

holnap a mában,

legyen mit ledobni.

I.

Lökj gyorsan felfelé,

zuhanni nem szeretek.

II.

Gondoltam.

 Ember?

Igen. Férfi?

Nem. Ismerem?

Igen. Szereted?

Igen. Én vagyok?

Te vagy.

III.

Fújj a hajamba, hogy

libabőrös legyek.

IV.

Majd a 10.-ről doblak le,

hogy ne fájjak.

V.

Mert az én temetésemen is lesz,

aki nyitott szemmel fog állni.

VI.

Ha szét akar szakadni a fejed,

hagyd csak.

A fejetlenség ma már úgyis menő.

VII.

400 forintos sör a kezemben,

a számban, a ruhámon

lesz igazán drága.

VIII.

Ipiapacs egy kettő három,

megvagy.

Most bújj el, majd

szólj, ha megtaláltalak.

IX.

Szólj, ha esőre áll,

hogy aláállhassak.

X.

Elindulok.

Majd írj.

Majd írhatsz.

Ő meleg vízzel mos fogat.

Azt mondja, így sokkal jobb, éjjelente elálmosítja, reggelnte viszont felmelegíti a hajnali koránkelést. Ha mellette állok, meg kell várjam még végez, mert én meg a hideget szeretem. Ahogy a mentol és a jéghideg víz végigsújt a számtól a tüdőmig.

Tisztít. 

Olyat is hallottam már, aki langyossal szokott fogat mosni. Az még rosszabb, mint a meleg, mert az semmilyen. Se nem éget, és le sem fagyasztja az agyad. Azt csak úgy megtűröd a szádban. 

A húgom az mondta, ő is a hideget szereti, mert a melegtől kirázza a hideg. A mentol és a melegvíz meg amúgyis hányingerkeltő.

Szerintem is.

Egy régi ismerősöm úgy emlékszem, nem igazán mosott fogat. Viszont, ha igen, akkor is szájvízzel.

A bátyám is a langyosat szereti. De a végén hidegre vált, mert a meleg vízet lenyelni sem szereti.

- Te milyen vízzel szeretsz fogat mosni? 

- Csapvízzel...

Ha valaki mellett állsz tűröd, ami neki van, vagy megvárod, és eltekered a csapot. 

Csak a meleget, vagy csak a hideget viseled el.

A langyosat is megtűröd a szádban.

Hát, jobb esetben mindannyian mosunk fogat, de még azt sem ugyanúgy.

Azt mondtam, hogy engem nem érdekel a múltad, hogy nem zavar, mennyivel és hányszor dőltél úgy ágyba, hogy holnap már a nevére sem emlékszel majd, vagy ami még rosszabb, hányszor feküdtél le olyan heves szerelemmel, mint, ahogy velem szoktál mostanában.
Hányszor csókoltál meg valakit, úgy, ahogy engem csókolsz meg lefekvés előtt, ahogy elköszönsz tőlem, magadhoz húzol és a leheleted azt kérdezi, mikor találkozunk már újra?
Hányszor mondtad azt bárkinek is, hogy szeretlek, ahogy nekem mondod, mikor elköszönsz a telefonba.
Vajon hány lányt öleltél át úgy éjjelente, ahogy engem húzol magadhoz, mintha soha többé nem akarnál elengedni.
Tudod, szerettem volna nem foglalkozni a gondolattal, de az, ahogy napról napra szeretsz engem, amikor akkor is velem maradsz, mikor már senki másnak nem lenne kedve, ahogy ölelsz, csókolsz, szeretsz pillanatról pillanatra minden nap, akkor nem érdekel mi volt előttem, csak arra tudok gondolni, hogy én legyek az utolsó.