A  sok sikítozó ember, gépkattogások zavarában, az ember csinos ruhában, azt se tudja mihez kezdjen. Vagy zavarban van, vagy pedig önfeledten mosolyog a kamerába és csípőre rakja a kezét. Hogy mi mit tettünk?
  A limuzinból kiszállva, felvettük a szemkontaktust, mosolyogtunk,bele a tömeg közepébe, majd a vörösségen topogva indultunk a lépcsőre. Megállítottak, s autógrammot kértek, mi pedig a tollat megragadva firkantottuk a nevünket.
Hogy tetszett e?
Azt hiszem, elég egyértelmű a válasz. Sztárnak éreztem magam, és nem tagadom: Tetszett.:)