Vers, hogy hogyan lehet elrontani egy romantikus mese végét
Ha mesehősök lennénk,
én Hófehérke,
te meg a hercegem,
almától álomban hemperegtem,
majd
szerelmes csókodtól felmelegedve,
megharaptam a szádat.
Ha mesehősök lennénk,
te Shreck én meg Fióna,
sárkány karmai közül kiszabadítva,
belezöldültem a szerelembe,
mikor elmerültem mocsaras szemedbe,
te meg a takaró alá pukiztál.
Ha mesehősök lennénk,
Szépség és a Szörny,
ismeretlen, zord külsőd
mögé néztem, s te hagytad,
hogy valaki újra szeressen,
de sajnos szőrös maradtál.
Ha mesehősök lennénk,
Te Tarzan, én Jane,
a dzsungelben te megmentettél,
én megtanítottalak szeretni,
bár mikor megsimítottad a hajam,
csak egy bogarat kaptál be belőle.
Ha mesehősök lennénk,
te Aladin, én Jázmin,
másra vágyni, mégis ugyanarra,
a szerelemre,
s ezért bármit megtenni,
lopni, csalni, hazudni,
végül aztán sittre dobtak.
Ha mesehősök lennénk,
Én Ariel, te Eric herceg,
partra vetett a szerelmem,
te megtaláltál,felkaroltál,
megmutattál mindent ezen a világon,
túl sok volt, belefulladtam az örömbe.
Ha mesehősök lennénk,
azt hiszem akkor sem változna semmi,
akkor is csak te meg én volnánk,
együtt az örökké valóságig,
a holdig meg vissza ,
az üveghegyen is túl,
pici ciki dolgokkal hintve,
együtt lennénk akkor is,
szerelmesen.
