Valójában visszagondolva az elmúlt évre, nem lehet tökéletesen eldönteni, hogy jó volt-e, vagy rossz.
Sőt, ha a mögöttem lévő 18 évet nézem, akkor sem tudnám azt mondani egyikre sem, hogy ez borzalmas volt, ez meg oltári. Ez valahogy nem így működik. Hiszen mindegyikben volt valami jó, valami olyan, amit nem lehet elfelejteni, ami, ha legalább egy pillanatra örömet szerzett, már nem történt hiába.
2013.
Haha. Emlékszem, mikor tavaly ilyenkor megírtam az első bejegyzést, azt remélve, hogy ez az év tökéletes lesz.Hát nem lett az.
Sőt.
Annyi mindenen keresztül mentünk, egy csomó problémát meg kellett oldani, sokszor egyedül, néha úgy gondoltam, hogy az élet már nem lehet rosszabb, aztán persze mindig rácáfoltak, de igenis lehet.
Mégis, azt kell mondanom, hogy ez az év így volt ,,tökéletes".
Mert a rengeteg szomorúság és csalódás mellett, ott volt a remény.
Amibe bele lehetett kapaszkodni és kicsit fentebb emelkedni a szürkeségből.
Persze, az én életem sem tökéletes, és ha érdekel, tudnék pár hiányosságot mondani, követelőzni Istennél, hogy nincs ezem és azom.
De nem ez a lényeg.
Hiszen, élek.
Van családom.
Együtt vannak a szüleim.
Vannak testvéreim.
Vannak barátaim.
Járok.
Látok.
Hallok.
Érzek.
Beszélek.
Tanulhatok.
Képes vagyok táncolni.
Vannak saját gondolataim.
Képes vagyok írni.
Rengeteg helyen jártam.
Képes vagyok szeretni.
És szerencsére engem is szeretnek.Legalábbis úgy érzem.
Aztán persze sorolhatnám azt a rengeteg sok kiváltságot, amit kaptam és a sajátomnak tudhatok.
2013. Te átkozott és mindig tökéletes.
Adtál nekem új embereket, új tapasztalatokat.
Adtál szerelmet, amit el is vettél, de ez így volt tökéletes.
Adtál reményt, majd néha elvetted, de visszadobtad.
Adtál álmokat, néhányat összezúztál, szemembe fújtad a törmeléket, aztán újabbakat kaptam, fényesebbeket.
Adtál barátokat, akik szerencsére megmaradtak.
Adtál mosolyt, könnyeket
Adtál egy újabb évet, ami mögött még nem tudom mi áll, de az biztos, hogy valami új.
