Volt már hogy mondták,
Az életedet ne a szíved szerint éld,
csak egyszerűen hagyd hogy dobják,
a neked nem tetsző fényt.

S hogy neked mi ebbe a jó?
szépen csendben elmehetsz,
s nézheted hogy olvad a hó,
s várod, hogy a boldogságod elnyered.

Repesve epedsz a tavaszért,
Hogy újra szabadságot érezz,
de csak lucsok marad javarészt,
innentől kár is hogy létezz.

De könyörgöm mit vártál?
Mikor magadat megtagadtad,
másik ösvényén jártál,
s a hamis szavak megmaradtak.

De a tavasz nem jön el,
elvesztettél mindent,
várnád, hogy a meleg megölel,
de nem találod meg a kincsed.

Hiába is kutatod,
keresheted bárhol...
semmi nem lesz ugyanott,
s ez is csak egy mámor.

Nem másoktól leszel rendben,
Inkább mond ki amit gondolsz,
de a világért se maradj csendben,
rosszabb, ha magadban tombolsz.

Az életed úgy is, csak Istennek kell, hogy tetszen,
és más csak akadályoz ebben,
ha nem csinálsz mást, csak szeretsz,
igenis csodálatos ember lehetsz.