Mert a 17 évhez, komoly bölcsesség jár...
így elgondolkoztam...
hogy is lehetne nélkülük élni...
hajamat téptem tépelődés közben...
minden elmúlt emléket átpörgettem magamban...
ide-oda kutakodtam...
...néhol felnevettem...
hol pedig elpityeregtem magam...
DE!
nem tartott sokáig..hiszen
közölték a cuki kis arcukkal...
hogy szeretnek!
és csak engem akarnak...
én gondoltam...:
ám legyen..
így arra jutottam...
jobb, ha a gondolattól is megszabadulok...
ha már tőlük nem tudok...:D
na meg tőlük...
És elnézéseteket kérem...
hogy én sem vagyok különb tőletek!:D
és köszönöm a szüleimnek hogy élhetek, és elviselnek.
Szeretlek titeket!<3
Csók,Barb.