Mert a 17 évhez, komoly bölcsesség jár...

így elgondolkoztam...




hogy is lehetne nélkülük élni...


hajamat téptem tépelődés közben...



minden elmúlt emléket átpörgettem magamban...


ide-oda kutakodtam...



...néhol felnevettem...


hol pedig elpityeregtem magam...

DE!


nem tartott sokáig..hiszen


közölték a cuki kis arcukkal...


hogy szeretnek!

 és csak engem akarnak...

én gondoltam...:
ám legyen..


így arra jutottam...
jobb, ha a gondolattól is megszabadulok...

ha már tőlük nem tudok...:D



na meg tőlük...


És elnézéseteket kérem...
hogy én sem vagyok különb tőletek!:D


és köszönöm a szüleimnek hogy élhetek, és elviselnek.

Szeretlek titeket!<3




Csók,Barb.