A töri tanárnőnk megkérdezte, hogy számunkra mi okoz  szabadságot, mit is jelent nekünk valójában? 
Mindenkinek van egy "szabadság buborékja". nekem ezek a szavak jutottak eszembe:
tenger
írás
zene
fotózás
tánc
álom
ima
szeretet
nevetés
Sokszor eszembe jut az a nyár eleji este.Nehéz lenne elfelejteni amikor mindennap szembesülnöm kell vele. Kicsit kiráz a hideg, boldoggá tesz, aztán a jelen újra elporlaszt. Vannak ennél nagyobb problémáim..
















  De, én tényleg csak... Szabad szeretnék lenni. Nem foglalkozni semmivel, és senkivel, elrepülni az idővel a végtelenbe. Érezni, hogy minden rendben van.

Egész héten nevetgéltem, úgy csináltam mintha észen lennék, mind e közben az agyam hasonló utakon futott már órákon keresztül, kétségbeesetten.
Eszembe jut sokszor. Hogy mi volt a baj előtt, rengeteg vicc bujkált, neveletlenség, hol megszeppent félelem, megbánás, kifejezhetetlen hála, kárörömtől,'csalafintában úszó' sunyi kis tekintetében...
Esik. Elmossa az ősz a nyarat, most már végleg, Kicsit azért örülök. Végre, hónaphoz illő idő van. Remélem hogy elmossa a múltat is.
Mégis...Október, te. Te örökké átkozott maradsz.















.Tényleg jól vagyok, olyan felszínesen. De ha kicsit megkaparod a bőrömet, felszakad, és kiömlik belőle az izom, a rengeteg ín, az erek és a vérem...

De biztatom magam, hogy valójában...nincs semmi baj...