Tengermoraj

Najó, megint betegszabira ítéltettek, komolyan, bánom, legjobban azt, hogy élvezem is.

Konkrétan végignéztem eddig nagyjából ő...csak ma 15 rész how i met your mother-t, és még most sem unom, úristen, 1000éve nem csináltam ilyet,hogy leülök és SOROZATOT NÉZEK,és élvezem mint állat.

         

      
Persze olvastam is, ember tragédiáját, de eddig dög unalom, a hülye ádámésévasztori, utálom őket, de komolyan.

Eskü, holnap értelmeset is fogok csinálni, például tanulni, na de:

Sajnos, újra meg újra rá kell jönnöm, hogy igazából az élet egyáltalán nem jó, sőt hogy olyan szlengen fejezzem ki magam, kifejezetten szar.
 És azt hiszem soha nem fogom megérteni ezt az egész körforgást, ezt a szakadatlan baromságot, ami csak megy és megy, és úgy érzem egyre rosszabb és a végén magába szippant és nem marad belőlem semmi, csak az elfáradt leheletem.
 És elegem van az emberekből, hogy annyi hülye dologra képesek, és nem bírom elviselni,egyszerűen rosszul vagyok attól a gondolattól, hogy fájdalom, csalódás, hiány, halál és hogy ezeket az emberek sokszor élvezik.

És most ismét elszörnyedtem ezen az egészen, és most inkább abbahagyom mert csak ócsárolnám a világot.

Viszont, most minden összedőlt bennem, az a kicsi váram is. az az icipici.

Már éppen illendő lett volna, hogy írjak, és nem is most kéne hozzáfognom, most,hogy így 3 nap betegszabadság után visszamegyek a koleszba.

Szóval, elég a mentegetőzésből. Itthon voltam, mert tüszös mandi gyuszi volt a láthatáron, és amúgy sem hiányoztam még idén, csak 2 szombatot. Hihetetlenül kellett ez a 3 nap nyugi.
 Minden nap tízkor keltem, aztán fetrenghettem még a franciaágyamon, aztán reggel nézhettem mesét, vagy éppen 'Már megint Malcolm'-ot.

Aztán Cseh Tamás, szinte belém ivódott, és teljesen megbabonázott ismételten.