És azt hiszem soha nem fogom megérteni ezt az egész körforgást, ezt a szakadatlan baromságot, ami csak megy és megy, és úgy érzem egyre rosszabb és a végén magába szippant és nem marad belőlem semmi, csak az elfáradt leheletem.
És elegem van az emberekből, hogy annyi hülye dologra képesek, és nem bírom elviselni,egyszerűen rosszul vagyok attól a gondolattól, hogy fájdalom, csalódás, hiány, halál és hogy ezeket az emberek sokszor élvezik.
És most ismét elszörnyedtem ezen az egészen, és most inkább abbahagyom mert csak ócsárolnám a világot.
Viszont, most minden összedőlt bennem, az a kicsi váram is. az az icipici.