Sajnos, újra meg újra rá kell jönnöm, hogy igazából az élet egyáltalán nem jó, sőt hogy olyan szlengen fejezzem ki magam, kifejezetten szar.
 És azt hiszem soha nem fogom megérteni ezt az egész körforgást, ezt a szakadatlan baromságot, ami csak megy és megy, és úgy érzem egyre rosszabb és a végén magába szippant és nem marad belőlem semmi, csak az elfáradt leheletem.
 És elegem van az emberekből, hogy annyi hülye dologra képesek, és nem bírom elviselni,egyszerűen rosszul vagyok attól a gondolattól, hogy fájdalom, csalódás, hiány, halál és hogy ezeket az emberek sokszor élvezik.

És most ismét elszörnyedtem ezen az egészen, és most inkább abbahagyom mert csak ócsárolnám a világot.

Viszont, most minden összedőlt bennem, az a kicsi váram is. az az icipici.