Budapest, oly sok kincset rejt magában, egy fekete hajú tanárnőt is tartogatott markában. Hej ez a lány, be szép volt, karcsú termete az égig nyúlt. Etelka volt a szentem,tehetséges kicsit csendes. Egy napon aztán szembejött vele hintaján Imre herceg, és abban a minutumban szerelembe estek. Boldog volt az ifjú gerlepár, Imre körberajongta a fiatal Etelkát.
A herceg, boldogan kiállt minden rettentő veszélyt, hogy elnyerje gyönyörű szerelme tehetséges kezét.. Lakodalom után az ifjú házaspár egészen Orgoványig utazott, ahol a Gellért birodalom gyorsan kibontakozott.
Tanítónőként dolgozott az újdonsült királynő, minden gyerek csodálta és szerette őt. ( jó pár év múlva nekem is kedvencem lett, de ott még nem járunk a történetben ) Férje(cskéje) hűen kukucskált a tanterem ablakán, és egy idő után azt vette észre magán, mintha keményebb lenne a pocija, meg is nézte neki a dokija, aki elmosolyogta magát: ugye szeretnének egy babát?
Teltek az évek, szoknyája mellet két gyermek is játszott, és Ágika a pólyában éppen hogy csak látszott. De, az évek szaladnak, a rügyek fakadnak, lassan felnőtt lett mind a három magzat,
Egyszer aztán, Ágika elindult virágot szedni, mivel anyukáját meg akarta lepni, így a legszebb virágos rét felé vette az irányt, ma már csak úgy hívjuk a helyet; Izsák.
Itt sétálgatott a kincsem egyes egyedül, és az ég lassan elsötétült, parányi szívében a félelem bukkant elő,megijesztette a legapróbb szellő, a csokrot szorongatta és a haza fele utat fontolgatta. De hiába, a megoldást nem találta, és valójában már azt sem tudta hol van, majd sírva elszenderült egy bokorban.
Később aztán egy kisházban ébredt, finom kalács illat úszott a térben, egy nagymama serte-pertért, főzőcskézett, Ági nem mozdult, a plafont nézte. Nem mert meg se moccanni, de mikor gyomra neki állt korogni, elhatározta hogy nem színlel tovább, megkérdezi, hogy juthat odább.
Ebben a pillanatban zörrent az ajtó, és belépett rajta egy daliás ifjú. - Hát felkeltél szép hölgy,remélem kipihented magad, talán nem fáztál meg a bokor alatt. Nagymami, adnál ennek a tündérnek egy kis levest, jót fog tenni neki a meleg.
Az asszony rögvest fel is tálalt a lánynak, jó lelkű pótanyja volt Attilának.
Miközben ettek, beszélgetésbe keveredtek, egyre többet mosolyogtak, soha el se komolyodtak. Ági végül már nem tudott várni- hogy tudok innen hazatalálni? A szüleim már biztosan várnak, idegesek lehetnek, hogy így elbóklásztam.
- Egy cseppet se félj amíg engem látsz, hazaviszlek fehér paripán. Nagyapa, elvihetem a lovad?
- Vigyed fiam,persze.
Jó szíve volt a nagypapának, mindent neki szentelt unokájának. És hogy él, mindent neki köszönhet, vele volt bánatban, örömben.
A fiatalok útnak eredtek, és úgy érezték boldogabbak nem is lehetnek, nem tudták pontosan mi is ez az érzés, de tudták, hogy nem akarják a végét.
Odaértek hamar a palotához, az egész család felháborodva állott, de megkönnyebbültek mikor látták, hogy kislányuk ott ül a fehér ló hátán. Odarohantak hozzájuk mind a hányan:
- jajj drága szüleim, bocsánat! Soha többé nem fordul elő hogy csak úgy elmegyek, jajj drága szüleim, olyan jó veletek!És ő Attila hála neki, Apám az életemet, neki köszönheti.
Ágika csodálva nézett a fiúra, mind a ketten belepirultak, Imre király mindent világosan látott:
- Attila! Neked adom a fele királyságom, és ha kéred, gyönyörű lányom kezét, amiért megmentetted az életét.
A fiatalok a hírnek úgy megörültek, hogy hírtelen egy csókot is elsütöttek. Mindenki örült az újdonsült párnak, hogy jó férjet találtak Ágikának. Az egész család körbefogta őket, ifjú Dávid herceg, és gyönyörű Emőke,a három jó testvér, akár a mesében, ott van a szeretet, mindhármuk szemében. Ott volt Attila testvére is Gábor, számíthatott rá bárhol. És ki sem maradhatna Mütyür, aki Attila szívében csücsül, örökre.
És a lakodalom, az éppen most is zajlik,nem is húznám az időt sokáig, csak még a mesét ideiglenes lezárnám, hogy a szereplők folytatni tudják.
Sok-sok boldogságot kívánok nektek, legyetek boldogok az életben.
Itt a mesének még nincsen vége, hiszen vár még rátok egy hosszú házas élet.
