Megosztanám veletek egy szokványos beszélgetésünket Memócával:
Meme: Úgy csillog a hajad, mint a tévé!
Barbi: Olyan zöld a fejed, mint Hulk...
M: A szemöldököd olyan szép, hogy mindjárt letépem!
B: Úgy domborodik a melled, mint Mátyás király orra hajdanán..

Aztán íme:
MemÉnek
Barbiosz
 Marcellenörző ( -arc--->mellenrörző. Anett alkot )

Hát igen, szépen telnek a mindennapok, Zizivel reggelente kávézgatunk, Memével ontjuk a hülyeséget, IGEN, egy szünet sem megy le úgy, hogy ne kapnánk röhögőgörcsöt és nem fetrengenénk a pad alatt, néha (na jó, egész gyakran) a szó szoros értelmében.

Angol óra:
Tanárnő: hogy van a kamra?
Anett és én gondolkozás nélkül egyszerre nyögjük be: kámrá?!

Média órán, megnéztük a kisfilmeket, amiket csináltak a kis csoportok, és mindenki annyira jókat csinált, és olyan vicces volt az összes, és valójában ilyenkor jön le, hogy ki milyen, hogy mennyire mer mutatkozni, hogy mennyi van benne, hogy valójában ki is ő.
Aztán  nyelvtan óra, rejtélyes módon, a tanárnő egy icipicit késett ( egyébként nem szokott ) és hát tanulgatunk/getünk, hátha netán lapokat oszt, vagy feleltet.Anett eképp vélekedik az érvelésről: Azért kell megtanulni érvelni, mert akkor meg tudnám érvelni, hogy mért kell megtanulni érvelni, és így meg tudnám csinálni a házimat.
 Marci és a nyelvtan-->Marci hozzá akarja vágni a táskáját Emeséhez.
B: Marci! Érveld meg, miért akartad hozzávágni a táskát?
M: Meert, csak...! Csak-on alapuló érv!

Zizi: Beleharaphatok a homlokodba? Ott fáj a legjobban.
És a napok, szinte így zajlanak..De imádom, mert...mert csak.:D

És ez a Varró Dániel liberick, azt hiszem mindannyiunk, napjaink, életünk habitusát le is írja:
,,Volt egy úr, lakhelye Mozambik,
fenéken harapták a zombik.
     Faggatták: „Nagyon fáj?”
     Azt mondta: „Ugyanmár.
Eleve is volt már azon lik.”-"