Utánad mindig csak a gyűrött lepedők maradnak. Az est durva mocskát az ágyamban hagyod, te kielégülve kikelsz az ágyból, kezedbe veszed a cigit, egy szál alsógatyában kimész a teraszra, vissza se nézel rám.
Mozdulatlanul fekszem az ágyban, nézem a meztelen testemet, lám engem is bemocskoltál, rajtam a verejtéked, rajtam a sóhajod, a nyögésed, magamtól is undorodok.
Az ajtót bevágod magad után, mintha mérges lennél, de mégis közöny van az arcodon. Rám nézel, felhúzod a szemöldököd, kávé? Csak elbámulok a vállad fölött, mintha egyetértően néznék, igen, az jó lenne, miközben görcsbe szorul a gyomrom, és összerázkódok, mikor a combom a hideg oszlophoz ér. Kávé, az jó lesz.
Hallom a kávégép darálását, azt hiszem a szíved is hasonlóan dobog, vagy fortyog, nem is tudom, félelmetes.
Keserű lett.
A reggeli rohanásokba, mielőtt elindulnék, kiveszem a szemeteszsákot a kukából, hajam a szemembe lóg, kabátom hanyagul omlik le a testemen, közben egy narancsot tolok a zsebembe, úgyis hosszú napom lesz, jól fog jönni. Felemelem a kinti tároló tetejét, beledobom a rothadó dolgokkal teli zsákot, egy pillanatra még hányingerem is lesz a bűztől, és kilépek januári tavaszt idéző napsütésbe. Hideg szél fúj, az arcomat a nap pirongatja, mielőtt zsebre dugom a kezem, észreveszem, hogy a narancs eltorlaszolja a bejáratot. Próbálom kivenni, de a világért nem akar megmozdulni, feszegetem a zsebem, a mellettem álló autósok lehúzott napszemüveggel figyelnek, hogy vajon mit csinál ez a liba. A narancs nem mozdul, nekem viszont rohannom kell, ott hagyom, majd otthon kiszedem valahogy.
Az egész nap egy véget nem érő rémálomnak tűnt, minden máshogy történt, mint azt elképzeltem, magamra borítottam a gyümölcs shakem, elvágtam az ujjam egy papírral, leordítottam egy ügyfelet, lekéstem az utolsó buszomat, így taxival kellett hazajönnöm.
Itthon persze a mereven maga elé néző, semmit sem tevő vadállat várt, csak halkan köszöntem, ő bólintott a fejével, hogy észrevette, hogy megjöttem, de sajnos a tegnap esti meccs ismétlését bámulta, így hangot nem tud kiadni.
Bementem a fürdőbe, állt a víz, zuhanyzás közben ugyanis mindig kifolyik, és fel kell mosni utána, az alsógatyája a wc tartájra dobva, a leborotvált szőre belepte mosdókagylót, az üres wc guriga a tartón hagyva.
Megdermedtem. A szemem tele lett könnyel. Az egész testemet elöntötte valami, adrenalin, düh, utálat. Kimentem a szobába és hűvösen ennyit mondtam neki, menj el.
Nem tudom mit gondolhatott, egy ideig csak nézett rám bambán, de aztán észrevette az arcomon, hogy komolyan gondolom, amit mondtam.
Felöltözött és kiment az ajtón.
Március van. Most már nem csak a nap, de a hőmérséklet is tavaszt mutat. Kivettem egy hét szabadságot, rendbe szedem a házat, rendbe szedem magam.
Leveszem a sapkám, és beledugom a zsebembe. Egy pillanatra megállok, mert észreveszek benne valamit, ott a narancs, elrothadva, összemenve, bezöldülve, felemelem a legközelebbi háztömb tároló tetejét, egy pillanatra hányingerem lesz a bűztől és belevágom a fonnyadt gyümölcsöt.
Meleg szél fúj, az arcomat a nap pirongatja, hát ettől is megszabadultam
