Legyen már péntek..
Mondogatom otthon
Vasárnap délben.
Legyen már péntek…
Mondom vasárnap
Mikor a koleszba érek.
Jó volna ha péntek lenne,
Nyavalygok hétfő reggel,
Az arcomat kenve.
Bárcsak holnap péntek lenne,
Sóhajtozok kedden,
Iskolába menve.
A péntek gyönyörű nap,
Remélem ma Debi
Kevés leckét ad.
A csütörtök már megnyugtató,
A péntek közel,
Az otthon hívogató.
S mikor reggel bemondja a portás,
A pénteki napot,
Ugrálni kezd a szívem,s
Az ágyból kipattanok.
Elmegyek az iskolába,
néha kicsit késve,
de örömmel rohanok,
mert vége van egy hétnekHmm..igen, a koleszos élet. Mindig rájövök hogy hogy utálom, közbe meg máshogy nem nagyon tudnék élni.
Nem szeretek korán kelni,de valószínű belerázódnék, hisz semmi sem lehetetlen. Dehogy a délutánjaimat elbuszozgassam, nekem arra nincs szükségem.
a koleszt,pedig gyűlölöm. Nem szeretem, ha meg vagyok kötve, ekkor fürödj, akkor tanulj, foglalkozás,porszívózz fel, hagyjál békén,maradj csendben...Egyszerűen nem.
Ráadásul, nincs meg az a létfontosságú dolog,amire nekem rettentően szükségem van.: az egyedüllét.
De, nem igazán tudom eldönteni mi is lenne jó,
de mivel most itthon vagyok,elmegyek és alszom egy kiadósat táncig, mert,hulla vagyok.
