Tudjátok, a karácsony nem mindig úgy sikerül, ahogyan azt elképzeljük.
Úgy gondoljuk, hogy a karácsony tökéletes.
 Mindenki kirakja a kedves karácsonyfás képeit, én és a karácsonyfa, én és az ajándékok, én és a boldog családom. De ki tudja mi zajlik valójában?
Törekszünk arra, hogy minden kaja kész legyen, hogy csillogjon a ház, itt még egy folt, a kacsa még hápog, kislányom, tegyél már arrébb valamit, még be sem csomagoltam az ajándékot, zakatol a ház, zakatol a lélek, de mikor jön el a békesség?
 Sokszor elfelejtjük, mi is az a karácsony. Elveszünk a rengeteg megszokásba, a felületességbe, értem én, hogy tiszta udvar, rendes ház, de a lelkedben mikor  lesz rend?
 A karácsony nem mindig úgy sikerül, ahogy azt elképzeljük.
Soha nem tudni, mi fog még alakulni, hogy a következő alkalommal már nem a férjemmel töltöm az ünnepeket, hogy egy-két perccel kevesebb lesz, hogy nem ég le a házam, hogy kirúgnak a munkahelyemről, hogy nem fog sírni az egész család egy apróság miatt, ami kirobbantja mindenkiből azt, ami egész évben ott torlódott fel és rakódott le. Mi a biztosíték arra, hogy minden tökéletes lesz?
Viszont azt mondom, ez még mindig egy jobb karácsony.
Annyi ember van a földön, akinek nincsen családja. Akinek nincsenek testvérei, akik megbántsák, majd két perc múlva felvidítsák a másikat, nincsenek szüleik, akik tanítsák és leszidják, hogy kislányom ezt ne így csináld, figyelj oda, de azért szeretlek.
Még mindig jobb úgy a karácsony, ha van kivel ünnepelni, vagy legalább együtt lenni.
 A család az család, a karácsony meg karácsony. Tök mindegy milyen. Az a lényeg, hogy van.