Nekem a gyerekkor langyos kakaóba áztatott kifli reggel, meztelenül gumicsizmában csúszdázás nyáron, hányingerig hintázni a végtelenben, csempevonalakon egyensúlyozni, hogy nehogy a tengerbe vesszek, lószőrtől tüsszögve, családi fotózásra menni, ráncosra áztatni ujjaimat a kádban, éti csigákból boszorkányként gyilkos főzetet kotyvasztani a kertben, autó, vagy épp kutya után kötve szánkózni, mit sem sejtve, kőkemény mézeskalácsot sütni minden évben, fehér dzsuvával ocsmányra díszíteni, és dicsekedni velük, mintha szépek lennének, lucerna zöldjében húsvéti nyuszit kergetni, aztán örülni, amikor egy egész Barbie-t tolt ki magából, hallgatni a három kis kacsa történetét, akiknek arany kakijuk van, puttonnyal létrával együtt elzúgni, mindig valahogy más lenni, törött kezű hercegnőként óvodai fotón vigyorogni, Hófehérke házához osonni, piócákat pisivel lábunkról lemosni, hóvirágot szedni anyának a kertben, békákat megmenteni a saját életemet is feláldozva, halottak napján a temetőben sétálva keresni olyat, amit sohasem ismertem, karácsonykor csillagszórót lóbálva Mennyből az angyalt énekelni, Mikulás szakállat növeszteni fürdés közben, buborékot fújni a kezem és az oldalam segítségével, menyasszonyi ruhát varrni, pénztárosnőset játszani, bolhapiacon régi kincseket eladni, emlékkönyvekbe gáz dolgokat írni, minden fehér kutyát Hófehérkének hívni, VHS kazettákat nézni, a kisujjammal előre csavarni őket, cigis dobozt a játékok közé rejteni, közben égni a kíváncsiságtól, hogy kipróbáljam, milyen is füstöt belélegezni, tejespitét enni, huba-bubából fejméretű buborékot fújni, süteményeket gyártani a homokozóban, majd elvárni apától, hogy csináljon úgy, mintha megenné, valamiért mindig kívülállóként maradni, tyúkokkal szemezni az ólban, sült vért enni miután már levágtuk őket, győzedelmesen tunkolni a kenyeret a vérükbe, Barbie és actionman babákkal játszani, Budapestes memória játékot körbeülni a családdal, mindig valamit keresni, lázasan ágyban feküdni,esküvőn ismeretlen fiúkkal táncolni, majd álmosan autóba zárva aludni(köszi bátyus), iskolából hazajövet elkóborolni, örülni az első volkmennek, aztán a diszkmennek, leborítani a húgomat babakocsistól a pincelejáróban, erdőben meghalt őzet találni, szarvasgombákat az avarban kutatni, döglött egeret vinni a mamának, aztán meglepődni, miután sikítva dobja el a tányérokat, sorozatban hányni az autóban, lyukas zacskóba okádni, dédalontól egymás után kidőlni, hétvégéket eltölteni a Bökönyben, bámulni az óriási Afrikai teknősbékát, beszélő papagájokon nevetni, teától undorodni, kartondobozból épített labirintusban bújócskázni, pizsi-partit tartani, könyörögni apróságokért, virágos kalapot a szemembe húzni, kocsmába járni a dadával, szárított békát tartani kis dobozban, majd sírni, miután anya kidobja, valahova mindig tartani, egyedül a szobában kuporogni, sírni, ha megbántottak, vagy meg sem értettek, nevetni ha megcsikiztek, fulladásig párnacsatázni, mindig tartozni valahova, figyelni, hogy hol a csoda, gyereknek maradni mindig, mindig, mostanáig.
