Szívemben sajogó sebek,
Kegyetlen az élet idebent.
Az ember hol tud, ott támad,
Csak a kutyák védik a te házad.
Hiába gondolja az ember,
Hogy a hős, mert félni sem mer,
a Földön egy állatban több az érzelem
S a vezérek haragja végtelen.
Lámpa fény foszlik arcomra,
Ismeretlen árnyék bukkan a távolba,
S a szél felerősödik,
Az ablakot bevágja,
…
Lassan szétrepedezik
…
S bevágja magát,
Hófehér húsom alá,
S szívemből nem törik fel más,
Csak az elviselhetetlen magány
