el kell mennem a végtelenbe,
ahol nem bánt az üresség s a fájdalom,
az életemet majd Istennek átadom.
Bánatom...már én sem értem
csak az álmoknak élek,
s eltűnök bennük egy szempillantás alatt
csak nézem, hogy hogy jöhet a nyárra fagy,hogy a szerelem engem mindig elhagy