Egyszerűen, hihetetlen hogy két hét alatt mennyi minden történik az emberrel, és hihetetlen, hogy milyen gyorsan elfelejti.
Sok minden kijött belőlem tintával, de csomó minden még bennem ragadt, és csak gyűlik,gyűlik és gyűlik.
Szépen lassan beadagolom az írásaimat a hétvégén.
Ezzel kezdeném.
Édes estében ültünk,
A tűz mellett sültünk,
Füstölő nevetés csiklandozott,
Kezünkben bor illatozott.
Csillogott az esti ég,
A hullámzó tó peremén,
Egyszerre léptünk felé,
Reszkető kézzel te, meg én
A hullámok felénk nevettek,
Érzelmeink összekeveredtek,
Lábunk egyszerre moccant,
És a homlokunk összekoccant.
