Tengermoraj

Tudjátok, nagyon szeretem nézni  Zizi tumblr-jét ( meg a blogját is egyébként meg az egész gyereket úgy ahogy van, igaz, hogy úgy gondolja, hogy nem fontos számomra és lehet hogy én sem vagyok neki annyira az, de azért én szeretnék még kitartani,mert ritkán talál az ember, olyat mint Ő, és ha van is köztünk valami kis különbség, nekem ugyanaz marad, olyan kis cuki nyuszi, amilyen. ) -



A napokba folyva, olyan fura minden.
Folyton csak azt kapom,hogy passzív és undok vagyok és valójában van benne valami. Nem is tudom  mit tesz/tett/tenne igazán boldoggá.
Talán,nem becsülöm meg eléggé a körülöttem lévő embereket eléggé..talán.

Am I a fákin seggfej?
Ja aber natürlich.


Ez a nyár olyan, hogy még ha nem is tanultam a szó szó szoros értelmében, akkor is annyi mindent kaptam, hogy így a 18.évem előtt elegendő legyen és azt érezhessem,talán vagyok valaki és számítok valamit...

Hát persze. Hogy is lehetne ilyet kérni? Egy kis darabka, egy porszem az emlékezetemben majd mindig marad belőle, majd valamiről mindig eszembe jut majd.

Azért így kicsit könnyebb. Nem kell nap mint nap szembe néznem vele, érezni, hogy reménytelen. Nincsenek bontatlan levelek az asztalomon,  amiket úgyis csak a fájdalmas sóhajtásaim borítanának,borítékolva.