Vagyon a pénz minden?
Jó, ez elég erős szóvicc kezdésnek, de azért eléggé jó kérdés...
Észrevettétek, hogy a "vagyon" és "vagyon" ugyanúgy néz ki, ugyanúgy ejtjük és mégis más a jelentésük?
Persze az egyiket ma már nem nagyon használjuk, de Petőfi meg a többiek azért elég sokszor írták bele verseikbe, mint fület botránkoztató kínrím, mert más nem igazán rímelt a "nagyon"-ra, ezért a "vagyon" ilyenkor mindig jól jött, és megmentette a sorokat.
"Tüzesen süt le a nyári nap sugára
Az ég tetejéről a juhászbojtárra.
Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,
A juhásznak úgyis nagy melege vagyon."
Na hát igen.
A másik jelentése, pedig a pénz. Máni, zsé, lóvé, zöldhasú, zsozsó, kápé, dohány, suska, zseton, lepedő, rugó, rongy... Meg a satöbbi. Mármint elsősorban ez az, ami először eszünkbe jut, hogy a vagyon az pénz.
Pedig a vagyon, az valakinek a tulajdona, legalábbis így próbálnám meg megragadni.
"Ennyi az össz' vagyonom"- De mi a te vagyonod kisapám?
Igazából ma már komolyan fontos szerepet játszik a pénz, minden vallású, minden nemzetiségű, minden társadalmi helyzetű emberke számára, tök mindegy ki vagy, hány éves vagy, pénz kell már kb. ahhoz is, hogy levegőt vegyél. Mondhatjátok, hogy nem, de még a Krisna-völgyben is elkértek fejenként 1000 Ft-ot a belépőért, plusz a parkolásért, úgyhogy hiába az önfenntartás, ha így is kellenek a támogatók, ez persze nem baj, ez van, mert ez van ma, kell a pénz és kész. No.
Én például tök mérges vagyok. Legszívesebben körbeutaznám még most fiatalon és üdén az egész világot, tuti nem állnék meg egy percre sem, ha lenne elég pénzem a repcsi jegyekre, meg a szállásokra, de sajnos nincsen, pedig itt volna a lehetőség, hogy tapasztaljak ebből a "káprázatoshatalmasmegbízhatóvilágból"- meg ilyesmi. Szóval nekem is szükségem lenne több pénzre, hogy mozgásban tudjak maradni.
"Vagyon vagyon..."- be jó is volna...
Na de, persze a zsozsó nem minden. De tényleg nem. De azért valami.
A vagyon lehet kicsit nehezebben megragadható a sarkainál, de mégis, olykor sokkal fontosabb, mint az a rozsda és zsebszagú bankjegy, amikért úgy hajtunk minden nap.
Például, ott van az elménk. Az agyunk, ami tele van a saját gondolatainkkal, elképzeléseinkkel, jövőképekkel, na meg persze a világhíreivel, meg a szomszéd néni problémáival, meg a hülye tévéreklám dalaival, de legfőképpen, teli van azzal, amit beleteszünk. Teli van vagyonnal, maga a tény, hogy képesek vagyunk már önálló gondolkodásra, már az épp elég ahhoz, hogy vagyonnak nevezzük a tudást. Amit az iskolában tanultunk, vagy éppen még inkább a szüleinktől, vagy épp egy szeretett tanártól, vagy a nagypapától még régen, és még mindig emlékszel, hogy mit mondott a szőlő metszésről, vagy a kakaó főzésről, vagy bármiről.
Vagyon az emlékezés, hogy azok a dolgok, amik fontosak, ott maradnak az agyadban, és fel tudod őket eleveníteni, el tudod mondani, szavakba tudod foglalni, le tudod írni, mutogatni, ez mind a te saját tulajdonod, és ez áldás.
Ott vannak még például a körülöttünk lévő emberek. Tök természetesnek tűnnek sokszor, hogy mellettünk vannak. Nekem mindig is magától értetődő volt, hogy egy normális családba születtem bele, hogy van anyukám, meg apukám, és, hogy az a természetes, ha nem válnak el, ma meg már inkább az, ha igen. Ha nincsenek elvált szüleid, nincsen is családod igazán. Najó, ez persze nem így van, de nekem akkor is az a normális, hogy van, és az anyukám nem utál, nem alkoholista, hogy apa nem játék függő, vagy ilyesmi, hanem mondhatni átlagos körülmények között élhetünk szeretetben.
Ez volt mindig a megszokott. Csak, hogy ez nem mindenkinél van így. Tehát, nekem vagyon a család, én hálát adok érte nagyon sokszor, sőt, ahogy öregszem, egyre inkább.
Beszélgettem nem rég egy sráccal, és mondta, hogy melóból hazamegy, eszik, játszik, lefekszik és kezdi előről, és hogy nagyon nincsenek is barátai. És így elgondolkodtam, hogy úristen, el sem tudnám képzelni így az életem, hogy nincsenek mellettem, hogy nem tartom az emberekkel a kapcsolatot. Az ember már az oviban kialakítja magának a társaságát, ha más nem, az óvónénivel, de legalább egy olyan csodabogarat képes találni, mint amilyen ő is. És ahány állomása van az életében, legalább annyi új arcot lát, és lép kapcsolatba, és valami csak alakul.
Nekem szerencsére megvannak még mindig az ovis barátaim, meg a gimisek is, meg az egyetemen is vannak, meg külföldön is egyre többen, sőt, van egy igazán erős, ami már baba korunk óta működik, és nem kell mindennap beszélni ahhoz, hogy tudjuk, számíthatunk a másikra, és mindent ott folytathatunk, ahol abbahagytunk. És ez gazdagság.
#nomatterswhattheotherssay
Na meg vagyon vagy te magad, meg a tulajdonságaid, meg a zene, és a tánc, meg a napsugár, meg az eső, meg a kakaó, meg a tequila, meg a fesztivál, meg a kiskutya, meg az árnyék, a jégkocka, az alvás, az ébredés, a mosoly, a szerelem, a hétvége, egyszóval, minden az, amit Te, annak teremtesz!
#pozitívnapokat
