Tudjátok, mostanában csak azt hallani az emberektől, hogy a karácsony elvesztette valódi értékét, hogy nem arról szól, amiről kellene, hogy mindenki csak a külsőségekre megy, az ajándékokra, a díszekre, a nagy kajákra...
Pedig ez szerintem csak tőled függ, mivel töltöd meg a szíved, amikor készülsz az ünnepekre!
Mert ezeket a dolgokat azért tartjuk meg, azért vannak ezek a napok, azért igyekszünk, hogy örömet szerezzünk a szeretteinknek, a körülöttünk lévőknek, vagy akár saját magunknak!
Azon töröd a fejed, hogy mivel lepd meg a szüleid, a gyerekeid, a barátaid, a testvéreid. Hogy milyen menü legyen az asztalon, mi az, amit mindenki szeret a családban, azért díszíted fel a házad, hogy jó érzés legyen oda belépni. Azért igyekszel, hogy elégedett arcokat láss, hogy elégedett legyen a szíved, hogy megmutasd, hogy mekkora szeretet van benned.
Nincs hó?! Nincs karácsonyi hangulatod?!
Hát csinálj magadnak kisanyám!
Még a vizsgákkal szuttyogtam, és az az egy dolog tartott életben, hogy itt van a Karácsony megint, eltelt egy újabb év, megint annyi minden megváltozott, és én még mindig élek, igen, még mindig boldog vagyok, még mindig haza tudok menni a családomhoz, és igen, végre vége lesz megint, és kezdődhet valami új!
Ezek a szokások, amiket megtartunk, amiket évről évre viszünk magunkkal, és adjuk tovább, azok azért vannak, mert ezeknek a dolgoknak változatlanoknak kell lenniük! Persze nem mindig tökéletesek, van, hogy odaég egy adag süti, vagy éppen nem verődik fel a tejszínhab, nem sikerül időben fát venni, nem a legjobb ajándékot veszed, éppen elkaptad a hányás-hasmenés vírust, vagy nem sikerült minden szobát kitakarítani, nem számít.
Az az egyetlen lényege, hogy van esélyed hazamenni, hogy vannak akik várnak rád, hogy együtt főztök, takarítotok a családdal, megnéztek egy filmet a tesókkal, elmentek a templomba, hogy együtt telizabáljátok magatokat, együtt töltitek az időt, hogy amíg a többiek ülnek és nevetnek, te feldíszíted a fát, hogy este lefekszel egyedül az ágyadban és azt mondhatod, hogy hálás vagyok.
Tudod, az, hogy te azt látod, hogy az emberek csak ontják a boldog karácsonyfás képeket, és azt gondolod, hogy ez mind csak álarc, mind csak mű fény és csillogás, és nem érted mire ez a nagy hajcihő, de az emberek ilyenkor érzik igazán, hogy élnek. Biztos, hogy egyik családban sincsenek zökkenőmentes ünnepek, de, ha már egy megható pillanat volt ebben a 3 napban, akkor beláthatod, hogy van értelme ezeket a hagyományokat szeretni és ápolni.
Nem tudom, ti, hogy vagytok vele, de én boldogan vártam ezt a pár napot. Mert azon kívül, hogy végre itt egy kis pihenés, örömet szerezhettem a családomnak és ők is nekem!
Például, idén sikerült végre vékony tésztájú linzereket sütnöm, és nagyon cuki kis szívecskék lettek.
Festettem pólót a tesóimnak, és másnap büszkén viselték, hogy mit kaptak este.
Azok a pillanatok, amikor szenteste körbeautózzuk a falut, hogy megnézzük, melyik ház lett feldíszítve a legcsicsásabban.
Vagy amikor az imaházban ülünk és az apukám megfogja a kezem, még akkor is, ha már 21 éves nagylány vagyok.
Amikor azon mosolyogsz, hogy a kutyátok nyakörvére egy hatalmas piros masni van akasztva, és boldogon ugrál előtted, és tudja magáról, hogy gyönyörűen áll neki.
Amikor csak a keresztanyád kedvéért minden évben feltekered a kókusztekercset, mert tudod, hogy az a kedvence.
Amikor a mamád agyoncsókolgat, mert készítettél neki egy mécsest, és oda rakja a szekrényre a többi ajándéka mellé, amiket az évek során kapott tőled.
Amikor este autóztok hazafele, és hangosan szól a Halleluja, és te együtt énekeled az anyukáddal,meg a húgoddal, és konkrétan kiráz a hideg.
Amikor bekapcsoljátok a tévét, és az ezer éves Mary Poppins megy, amit már egyébként legalább húszezerszer láttatok, és tátott szájjal, és öblös kacagással bámuljátok, mintha ez lenne az első.
Aztán napokig a kéményes dalt dúdoljátok mindannyian.
Amikor az unokatesód babáját nézegetheted, és szagolgathatod a cuki babaillatát, és ringhatsz vele.
Amikor az öcsédet elviheted, hogy meglepje egy kis ajándékkal a kis kiszemeltjét.
Amikor azt gondoltad már, hogy az életed fenekestül felfordult, és még sem érzel hiányt magadban.
Amikor a tökéletlenség ellenére is, azt érzed, hogy semmiért nem adnád oda azt, amid van.
Na ezekért a pillanatokért szeretem igazán a Karácsonyt a családommal! :)
