Vannak olyan évek, amiben úgy érezzük magunkat, hogy csak a sodrással haladunk, lefelé, és nem vagyunk képesek irányítani a velünk történő dolgokat.

Emlékszem, tavaly úgy álltam 2018 végén, hogy ez egy szar év volt, és semmi érdemleges dolog nem történt velem.

És most, amikor megint eltelt egy év, hasonló gondolatok jártak a fejemben. És akkor azt gondoltam, nem lehet, hogy még egy év semmiként telt el. Hogy nem alkottam semmi maradandót, nem fejlődtem, hogy még mindig a múltamban keringek.

És igazam van, ez nem lehetséges.

És nem is így történt.

Ugyanis 2019-ben is körülvettek azok az emberek, akiket szeretek, és akikre számíthatok. 

Megismertem új személyeket.

Találkoztam régi ismerősökkel.

Ott voltam én is, amikor szükség volt rám.

Nyitottabb lettem a körülöttem lévő dolgok iránt.

Már nem esik nehezemrem,hogy beszélgessek idegenekkel.

Túléltem egy motorbalesetet.

Felvettek a Lurkókhoz.

Megnyertem az Új-Zélandi pályázatot.

És az év utolsó napján, leadtam a novellás kötetemet, hogy kiadják E-book könyvként.

Sikerült nehéz döntéseket meghoznom, és tanulnom a hibáimból, még ha azok olykor nagyon meg is bántottak.

És néha persze feleslegesnek is éreztem magamat, gyötrődtem azon, hogy miért vagyok, és ki vagyok egyáltalán, de ezek a gondolatok csak még jobban megerősítettek abban, hogy küzdeni jöttünk a világra, és aki feladja, soha nem érhet el oda, ahol lennie kell.

És én hálás vagyok ezekért a küzdelmekért.

Mert olyan helyre juttatnak el, amiről nem is álmodtam. És ezek a küzdelmek azok, amik fenekestül felfordítják az ember világát. És nem könnyű ezeket elkezdeni, mert rohadt félelmetes tud lenni a változás. De, ha igazán élni akarsz, akkor megléped őket, mert a legtöbbet akarod kihozni az életedből, és talán elvezet oda, amikor év végén akkor sem fogod rosszul érezni magad, ha semmi kiemelkedőre nem tudsz visszagondolni. Egyszerűen csak elégedett leszel azzal, amid van. És hálát adsz érte.

Habár én még nem vagyok ott ahol lennem kell, hálás vagyok mindenért, ami velem történt 2019-ben, mert mindent valahogy fel tudtam használni.

És a leghálásabb azért vagyok, hogy annyian szeretnek engem. Ez az, ami miatt leginkább megéri nekem felkelni nap mint nap.

Köszönöm Nektek!

Az élet egy kis sunyi ribanc, és nem köti az orrodra, mi fog a következő pillanatban történni.

2019 nem a legjobb volt, de hiszem azt, hogy a legjobb éveim még ezután jönnek.

2020 pedig sok szempontból különleges lesz.

Én pedig mindent megteszek azért, hogy szeressem is.