Tudod, az a baj a mi országunkkal, hogy túlságosan illenek rá az olyasfajta kifejezések, mint például a ,,Nem minden arany ami fénylik'', meg ,, Szép kívül, de ördög belül", ,,A piros alma is gyakran férges", és hogy a saját szavaimmal éljek, tök mindegy, hogy ki vagy-e rúzsozva, ha közben szaros maradt a kezed.
Tudod, ilyesmik.
Mert a város pompázik a karácsonyi fényekben, úszik bennük az Andrássy út, a Kossuth Lajos tér, a Parlament előtt áll az óriási szemet hipnotizáló Karácsonyfa, körbevéve nem tudom hány szánkóval(jó, mondjuk már kicsit csonkák), karácsonyi vásár van a Váci utcán, a Bazilika előtt, sőt, még a Deák téren is, de kérdezem én, mire fel?
A csodálatos kormányunk szépen elhúzta előttünk a mézesmadzagot, több tízezer éhes birka ugrott rá, mintha ma születtek volna.
Persze a birkákat terelgetni kell, összetartani a nyájat, fenntartani az érdeklődést, ezért basszunk tele mindent karácsonnyal, úgyis az a fontos, az emberek ajándékoznak, zabálnak, azzal meg senki nem foglalkozik, hogy mit kapunk 2019-re OrbánMikulástól.
Hölgyeim és uraim, az ajándék egy bérmentes rabszolgakupon, az egyén köteles önmagára felhasználni, akkor amikor mi mondjuk, másra nem átruházható.
A legjobbat a végére hagytuk: cserébe jár a fizetés is, igaz, csak három év múlva, de megkaphatja az, aki nem fullad addig bele a túlóratengerbe.
Köszönjük, hogy minket választott!
Szokták volt mondani, ,,Szarból nem lehet várat építeni", de a narancsoknak csak sikerült, persze ebből, mi mind nem kapunk semmit sem, de messziről érezni, hogy szar van a palacsintában.
Viszont végre megint eljutott oda a magyar polgárok egy része, hogy hangot adjanak nem tetszésüknek, hogy végre kiabálnak, tombolnak a dühtől, mert baromira elegük van abból, hogy úgy kell táncolni, ahogy Orbánbácsi füttyent.
A parlament előtt állunk többezren, minden nappal egyre többen, egyre hangosabban, egyre több kézzel, lábbal, szívvel küzdünk azért, hogy valaki meghalljon minket.
És itt nem csak a rabszolgatörvény ellen tüntetünk. Tüntetünk a CEU-ért, a szabadegyetemért, hogy pár év múlva ne az legyen, hogy az összes kis bölcsész szak kukába kerüljön (mint amilyenre én is járok egyébként), mert az épp nem tetszik a kormánybácsinak.
Hogy a hajléktalanokat ne eltüntessék, hanem mentsék meg.
Hogy a családok évében szegény-, és hátrányos helyzetű családokat, anyákat a beteg gyerekükkel együtt ne lakoltassanak ki.
Vagy, hogy egy demokratikus országban, jogunk legyen ahhoz, hogy véleményt nyilvánítsunk.
Hogy ne kelljen félnünk a saját országunkban, hogy megfelelő életkörülményt tudjunk biztosítani magunknak, gyerekinknek, családainknak.
De nagyon úgy áll a harcihelyzet, hogy a végén mind senkik leszünk, a saját otthonunkban, mert szépen lassan eltaposnak minket, lefújnak, mint nem kívánt rovarokat az ablakon nyáron, aztán a túlélők próbálnak a résekben kuporogni télen, hogy halálra ne fagyjanak.
Tudjátok sokat gondolkodtam azon, hogy vajon kinek van igaza a rendőrök helyzetével kapcsolatban.
Ott állnak, néznek minket, fapofával, egy darabig tűrik, hogy üvöltünk, hogy próbálunk áttörni rajtuk, tartják a falat, védik a "hazát", védik a "királyt", mert ez a dolguk, ez a munkájuk, ez a parancsuk.
Közben sokan közűlik azt mondják, ők tulajdonképpen velünk vannak, mégis szemben állnak a tömeggel.
Van aki megvan róla győződve, hogy már pedig, ők nem lehetnek velünk, ha igazán tenni akarnának valamit, szembefordulnának a hatalommal, ő a helyükben tükörbe sem merne nézni, saját magát is leköpné, leköpné őket is.
Pfhuj.
És lehet, hogy igaza is van.
Anna Gavalda írta egyszer:
"Olyan parancsnak engedelmeskedni, ami megfoszt a becsületedtől, ez a katona tragédiája.''
És aztán ott a másik oldal, hogy ez a munkájuk, el kell tartani a családjukat, ők az életükkel játszanak, a hivatásukkal, a megélhetésükkel. De vajon ki fogja őket megfizetni?
Majd szépen mindenkit kitüntetnek egyesével, gratulálok KisPista, vidd a lányom, a felekirályságom, innentől kezdve számba fogunk venni, köszönjük, hogy elsegítettél minket a totális diktatúráig.
De onnan már nem lesz visszaút.
De persze minden tehén a maga borját nyalja.
Az, meg hogy a tévé, és a kormánypárti sajtó miféle mocskot és hazugságot ad ki nap, mint nap, arról még beszélni is fájdalmas, és Ti oly sokan elhiszitek, amit elétek tesznek. Pedig, ha közöttünk járnátok, ahol zajlanak az események, egy TEK-es biztosan leverné rólatok a szemellenzőt. Persze csak óvatosan, gumibottal.
Persze a könnygáz is hatásos, nem kapsz levegőt, marja a szemed, az orrod, a tüdőd, fuldokolsz, ki akarod hányni az egészet, de ők csak fújdolgálnak, fulladjunk meg mind, kevesebb ember, kevesebb baj.
De én abban bízom, hogy lesz még igazság a Földön egyszer, és nem lesz hiába a járkálás, a kiabálás, a vélemény nyilvánítás, és sikerül kiharcolni magunknak a demokratikus országunkban a demokráciát... Mert hát ugye, aki szarban jár, az szaros lesz.